Nem panaszkodhattak a futball szerelmesei szeptember utolsó hétvégéjén, hiszen ritkaságszámba megy, hogy egy hétvége alatt annyi városi derbit rendezzenek, mint a magunk mögött hagyott bajnoki fordulóban.

A legváratlanabb eredmény azonban nem a Ferencváros-Újpest, nem a Real Madrid-Atletico Madrid, de még csak nem is a Roma-Lazio-mérkőzésen született, ugyanis a Ferencváros és a Roma győzelme minden túlzás nélkül nevezhető papírformának, és a két madridi sztárcsapat döntetlenje sem rengette meg a világmindenséget.

A nagyjából 3200 lakosú Gyulafirátót 1984 óta közigazgatásilag Veszprémhez tartozik, így jelenleg a királynék városa két csapattal képviselteti magát a megye legmagasabb osztályában.

Gyulafirátót neve sokak számára ismerősen csenghet, köszönhetően a településről származó rappernek, Sub Bass Monsternek, aki 1999-es albumán énekelte meg kicsiny hazája mindennapjait.

A szóban forgó, Gyulafirátót című dalban is jut hely a helyi labdarúgásnak:

Ezúttal azonban nem vesztett a RAC (a kék-fehér csapat beceneve az 1954-ben alapított anyaegyesületre, a Rátóti Atlétikai Club rövidítésére utalva), így szó sem volt verekedésről.

Sőt, nemcsak hogy nem vesztettek a helyi fiúk, de hatalmas meglepetésre 2–1-re le is győzték az NB III-ból az előző idény során kiesett, oda visszajutni akaró VLS Veszprémet.

A nagyobbik veszprémi egyesület, a VLS sokkal több pénzből gazdálkodhat, mint a Rátót, ráadásul a futballból megélő játékosok mindennap edzenek a már visszavonult 19-szeres magyar válogatott labdarúgó, Pető Tamás vezetésével.

Pető nyártól irányítja a komoly NB-s múlttal rendelkező keretet, miután az előző edzőt, az NB III-ból a csapatot „kiejtő” Vágó Attilát menesztették, mert a szerény eredményekhez mérten aránytalanul magas fizetést vett fel havonta.

A gyulafirátóti játékosok kizárólag a játék szeretetéért rúgják a bőrt, pénzt nem kapnak a fociért. A munka és a tanulás mellett heti két-három edzésnél több nem is fér bele, így Polonkai Csaba vezetőedzőnek ebből a néhány alkalomból kell gazdálkodnia, hogy hétről hétre megfelelően felkészítse csapatát a bajnoki meccsekre.

A nagyobbik veszprémi klubnak ráadásul a múltja is veretesebb, mint a Gyulafirátóté. A Veszprém 1988-1993 között az NB I-ben szerepelt, de a közelmúltban is ért el helyi szinten komolynak számító sikert: a 2011/2012-es szezonban az NB II. Nyugati csoportjában az előkelő hatodik helyén végzett.

A veszprémi futballvezetés azonban sajnálatos módon nem mindig a klub és a helyiek érdekeit tartotta szem előtt, így számtalan belső botránnyal tarkítva a közelmúltban többször is a nulláról kellett újraépíteni a labdarúgást a piros-kék egyesületnél.

A Gyulafirátót ugyanakkor a vészterhes években is zavartalanul működött a maga szerény, de tisztességes módján. A RAC még sosem szerepelt a megyei I. osztálynál erősebb ligában, de aki hamisíthatatlan megyei futballhangulatra vágyik, nyugodtan válassza hétvégi kikapcsolódás gyanánt a rátótiak mérkőzéseit.

Ezúttal sem kellett csalódnia annak, aki vasárnap délután Gyulafirátótra látogatott, a hangulatos pálya nézőterén nagyjából 250-en jöttek össze, hogy megtekintsék a helyi fiúk mérkőzését a sokkal esélyesebb Veszprém ellen.

A szép idő mellé szép játék is társult, a hatékony letámadásokkal operáló hazaiak már az ötödik percben vezetést szereztek, egy szögletrúgás után kialakult helyzetet az előremerészkedő belsővédő, Németh Arnold váltott gólra. (1-0)

A kapott gól után az esélyesebb és jobb kondícióban lévő veszprémiek mindent megtettek, hogy megfordítsák a meccset, de pocsék helyzetkihasználásuk miatt csak a második félidő elején sikerült egyenlíteniük: egy ártalmatlannak tűnő szituációt követően az ugyancsak védő, Gálfi Zoltán szerzett fontos találatot. (1-1)

Az NB III-as álmokat dédelgető VLS Veszprém ezután is ment előre a győzelemért, tudniillik a piros-kékek a feljutásért folytatott versenyben már a mérkőzés előtt is kétpontos hátrányban voltak a Balatonfüreddel szemben.

Hiába próbálkozott a Veszprém, a játékában nem volt igazi erő, a rátótiak pedig rendkívül szervezetten és kicsit talán erőn felül is teljesítettek, így nem kaptak újabb gólt.

Több találat már nem született a városi derbin, így a Gyulafirátót óriási meglepetésre, de nagyon is megérdemelten legyőzte a nagy testvért.

Csak viszonyításképpen jegyezném meg, hogy amikor a VLS Veszprém legutóbb a megyei I. osztályban szerepelt, 34 mérkőzésből 32-t megnyert, és mindösszesen egy döntetlent és egy vereséget játszott – a Gyulafirátót ezzel szemben ugyan évek óta masszív gárda a megye I-ben, de a középmezőnynél előrébb nem nagyon sikerült végezniük.

Azt hiszem, a jelenlévők közül senki sem bánta meg, hogy a helyszínen tekintette meg az összecsapást, hiszen az igazi megyei focihangulat, a szép kora őszi idő, a magas nézőszám, a kiváló mérkőzés és természetesen az olcsó sör még felejthetetlenebbé tette a városi rangadót és a Gyulafirátót SE nagyszerű győzelmét.