Tisztelt Esküdtszék!

Engedjék meg, hogy az utolsó szó jogán én is hozzátegyek valamit az eddigiekhez. Fontosnak tartom, hogy kibontsam az igazság minden szeletét, hiszen ezekben a pillanatokban is amerikaiak milliói nézik az élő közvetítést. Nekik nem hazudhatok. Ahogyan nem hazudhatok szeretteimnek, barátaimnak, tisztelőimnek sem. Továbbá nem hazudhatok a mélyen tisztelt bírónak, Adolf Visinsky úrnak sem, és nem hazudhatok a nagyon helyénvaló módon kizárólag fekete nőkből álló esküdtszéknek sem, amely hamarosan meghozza a döntését.

Igen, Mr. Himmler kerületi ügyész jól fogalmazott, amikor azt mondta a CNN-nek, hogy én vagyok az Egyesült Államok történetének legundorítóbb, legvisszataszítóbb szexuális ragadozója. De hogy is kezdődött?

Úgy kezdődött, hogy megszülettem. Ma már furcsa kimondani, de egy férfi és egy nő nászából. Nagyon szégyellem ezt, és a legszívesebben megtagadnám őket, tudják mit, meg is teszem már az elején. Mai világunkban furcsa ezt kimondani, de apám és anyám nem volt tekintettel az LMBTQ-ba tartozó személyek érzékenységére, amikor engem megalkottak, és önkényesen úgynevezett fiúnak neveztek, fiú nevet aggattak rám és fiús játékokat vásároltak nekem. Sajnos, én sem voltam elég toleráns és érett csecsemő- és óvodás koromban: többször előfordult, hogy a fütyimmel előbb a pelenkába, utóbb pedig kifejezetten fiúk számára kialakított vécékben ürítettem ki hólyagomat. Ma már szégyellem, de mit tehetnék? Sokkal jobban figyelnem kellett volna.

A bajok az iskolában, pontosabban a pubertáskorban kezdődtek igazán. Irtózatos nyomást éreztem magamon: érdeklődni kezdtem a lányok után. Megvallom, akadtak periódusok ebben az időszakban, amikor nem a másik embert, hanem a bontakozó nőt figyelgettem osztálytársaimban. Egyszer például felfigyeltem arra, hogy a pomponlányként ugrándozó Jessica cicije szépen megnőtt, kosarazás közben rajta legeltettem a szememet. Ez az eset örökre belém égett: éreztem a szégyent, de nem tudtam ellenállni állatias vágyaimnak, és többször is elképzeltem, hogy moziba hívom Jessicát, és ha unalmas a film, megcsókolom a sötétben.

Szinte hallom a felhördülést, tisztelt esküdtszék. Igen, borzasztóan szégyellem magam, de 1976 nyarán meg is tettem. És engedjék meg, hogy szabad folyást adjak a könnyeimnek, de hozzá kell tennem valamit. Még akkor is, ha szégyellem, még akkor is, ha helytelenül viselkedtem. Igen, ott és akkor nem csak egy csók csattant el. Én bizony, a jobb kezemet ráhelyeztem Jessica bal combjára. Mivel nyár volt, a bőrünk közvetlenül érintkezett.

Jessica most egyike a vádlóimnak, itt ül a teremben. Irtózatos dolgot követtem el ellened, Jessica! Nem egyeztettem előre, hogy hogyan reagálsz majd, hogy kívánod-e a testi érintkezést, nem kérdeztem semmit, csak odanyúltam, így joggal nevezhetjük zaklatásnak a történteket. Isten irgalmazzon a lelkemnek!

De ezzel sajnos még nincs vége.

Munkába álltam, kijártam a Broncos-meccsekre, hétvégenként steaket sütöttem a barátaimmal. Éltem a világomat, és senki nem tudta, hogy van egy másik énem. Mert miközben az átlagpolgárt alakítottam, megkívántam különböző nőket, sóvárogtam, vágyakoztam utánuk, és nem zártam a négy fal közé undorító vágyamat, hogy én és egy nő…. Szóval, tetszenek érteni.

A végzetes eset felvázolásáig kereken harminckilenc esztendőt kell visszamennünk az időben. Házibulira voltam hivatalos Pete házába, szólt a Village People, amelyet én a magam részéről korát megelőzően toleráns és rokonszenves zenekarnak tartok, és bár ennek semmi jelentősége, de a maguk korában nagyon helyes fiatalemberek voltak. Szóval, Pete bemutatott Angelinának, akit… ezt most nem tudom, hogy fogalmazzam meg, nem is tudom, kimondhatom-e.

Szóval, felkértem Angelinát táncolni. Irtózatosan kellemetlen számomra, a 2018-as eszemmel soha nem tennék ilyet, de felkértem. Nem targoncás tanfolyamra invitáltam, nem azt mondtam, hogy dobáljunk farönköket a Yukon folyó mellett, nem, nem. Táncolni hívtam.

Táncoltunk, táncoltunk, és akkor úgy alakult, hogy áttáncoltunk egy félreeső szobába, ahol Pete nagyija lakott egyébként, de akkor éppen üresen állt. Leültünk a díványra, csókolózni kezdtünk, aztán levetkőztünk és én rávetettem magam Angelinára. Harminckilenc év távlatában nehéz visszaidézni, mi is történt pontosan, de úgy rémlik, hogy ő titkos morzejeleket küldött távírón, hogy még nem érett a testi-lelki egyesülésre, aztán pedig, amikor látta, hogy nem megy másképp, jeges rémületében kilenc teljes órán át másnap délig témázgatott velem.

Most Angelina is itt van a teremben. Rendkívüli módon megrázott, amikor elmondtad itt, amerikaiak milliói előtt, hogy ami Pete nagyijának szobájában történt, egész életedben elkísért. Hogy azóta a pénisz mint olyan, számodra a férfibrutalitás, az erőszakos uralkodás valóságos és morális szimbóluma, és hogy harminckilenc éve képtelen vagy normális párkapcsolatra, mert a mély katolikus és a világ jóságába vetett hitedbe gázoltam bele a saját fallikus szimbólumommal. Isten szerelmére, bocsáss meg nekem! Mélyen megrázott az is, ahogyan őszintén elmondtad: az első érintésemre megbénult a tested, gyakorlatilag harminckilenc évre, és még most bénán állsz, mert ennyi idő elteltével sem tudtad feldolgozni a feldolgozhatatlant.

Most éretten, 2018-as fejjel két dolog jut erről az eszembe. Az egyik, hogy aznap sok sört fogyasztottam, ez persze, nem mentség a menthetetlenre, de nem voltam önmagam, az biztos. A másik pedig, hogy akkor még nem voltak elterjedtek a beleegyezéses kérdőívek. Ma persze már hordunk magunknál ilyesmit, ha megismerkedek egy nővel, együtt kitöltjük, mit szeretne, mit nem, két tanú letanúzza, és állami felügyelettel, valamint munkahelyi engedéllyel akár pettingelhetünk is. De mondom, harminckilenc éve még úgy volt, hogy házibuliban egyszerűen rámásztunk embertársunkra, nem tiszteltük benne a tudást, a méltóságot, nem kértünk tőle engedélyt sem szóban, sem írásban. Barbár idők, barbár fehér emberek.

Most itt állok Önök előtt, én, az Egyesült Államok történetének legnagyobb szexragadozója. Bűnöm irtózatos, szégyenem mardos belülről. De mielőtt az esküdtszék visszavonul, valamiről feltétlenül szót kell ejtenem.

Én, tisztelt Visinsky bíró úr, önkéntesen felajánlom magamat önkéntes kasztrálásra. Úgy hiszem, ilyen módon amerikaiak millióival teszek jót, akik újabb érdekes élő közvetítésen tesztelhetik társadalmi érzékenységüket. Másrészt szeretném, ha bűnös testrészem vonatkozó részeit gender szakosok vizsgálnák meg mikroszkóppal: vajon honnan ered bennem az elváltozás? Miért lettem ilyen? Milyen alapon merem magamat férfinak nevezni? És az én lelkemben miért nem jelez a tolerancia barométere?

Kérdések, amelyekre nincs válasz. De én megkérem Önöket, tisztelt esküdtszék, hogy ha a műtétet túlélem, és eszemnél leszek, hadd lépjek be a Demokrata Pártba. Ott a helyem, ahová Donald Trump keze nem ér el. Hiszen ő ott volt velem mindvégig, holott akkor még nem is ismertem ott. Ott volt a fiúvécében, a moziban, a nagyi szobájában. Donald Trump miatt van minden. Már akkor a vizek felett lebegett, amikor még semmi sem volt.

Remélem, az utolsó mondataimra enyhítő körülményként tekintenek, egyébként pedig maradok alázatos szolgájuk nagy tisztelettel. Egyúttal fogadom, hogy amennyiben mégis valamilyen felmentő körülményt találnának számomra, és mégsem kell börtönbe vonulnom, testi és lelki vágyaimat ezután nem nőkön, hanem a lakóhelyemhez közeli csikótelep kis lakóin élem majd ki. Így végre modern, 2018-as amerikai férfi lehetek.

Köszönöm a figyelmet, éljen a szabadság, éljen Amerika!