Michel Barnier, az Európai Bizottság Nagy-Britannia uniós kiválása (Brexit) ügyében eljáró főtárgyalója pénteken Twitter-üzenetben közölte, hogy nem indul a jövő év tavaszán esedékes európai parlamenti választásokon az Európai Néppárt csúcsjelölti tisztségéért.

Barnier az üzenetéhez csatolt, Joseph Daulnak, az Európai Néppárt (EPP) elnökének írt levelében azzal indokolta a döntést, hogy kötelessége és felelőssége végigvezetni Nagy-Britannia uniós kiválásának tárgyalásait a lehető legjobb eredmény elérésével, amely az unió és a szigetország jövőbeli kapcsolatainak alapját képezi majd.

Az Európai Parlament (EP) legnagyobb létszámú pártcsaládja Helsinkiben, november 7-én és 8-án tervezett csúcstalálkozóján dönt a listavezető, az úgynevezett csúcsjelölt személyéről, aki majd az Európai Bizottság következő elnöki pozícióját foglalhatja el.

A 67 éves volt francia külügyminiszter, Barnier visszalépésével a néppártnak az eddigi információk szerint négy jelöltje maradhat.

Egyikük Manfred Weber, a párt jelenlegi európai parlamenti (EP) frakcióvezetője. A bajor Keresztényszociális Unió (CSU) 46 éves elnökhelyettesét a testvérpárt német Kereszténydemokrata Unió (CDU) elnöke, Angela Merkel kancellár is támogatja. Elemzők szerint ellene szólhat kormányzati tapasztalatainak hiánya, illetve az is, hogy sokak szerint a németek már így is felülreprezentáltak az uniós intézmények vezetői posztjain.

Jelölt lehet Alexander Stubb, 50 éves egykori finn kormányfő, akit a legesélyesebbek között emlegetnek. Indulását biztosnak tartják, az esélyeit viszont mára csak mérsékeltnek. Mellette szól a többi között az is, hogy öt nyelven beszél, míg Weber nem tud franciául.

Ringbe szállhat Peter Altmaier német gazdasági miniszter, aki a sajtójelentések szerint a bizottság elnöki posztját ezúttal Németországnak megszerezni kívánó Angela Merkel egyik legfőbb bizalmasa. A 60 éves politikus indulására főként Weber jelöltségének kudarca esetén lehetne számítani.

Néhány újságcikkben a német védelmi miniszter, Ursula von der Leyen neve is felvetődött, aki megválasztása esetén a brüsszeli testület első női elnöke lehetne, de a túlzott német befolyással kapcsolatos aggályok vele szemben is fennállnának, ahogyan Weber vagy Altmaier esetében is.