A nyáron Mesut Özil esete kavart nagy vihart Németországban, mely egyben a közbeszéd legfontosabb kérdésévé is tette a törökök helyzetét. A sztárfocista példája mutatta meg igazán, hogy az integráció nem működik, vagy legalábbis nem úgy működik, ahogyan azt a német társadalom gondolta.

A téma most újra aktuálissá vált, mert a hétvégén Recep Tayyip Erdogan Németországba látogat.

A vizit kapcsán érdemes felidézni néhány tanulmány és kutatás eredményét. Sőt, ezeknél is beszédesebb adat, hogy a török elnöki rendszer átalakításáról szóló szavazáson a Németországban élő törökök kétharmada Erdogan ötletét támogatta. Nagyobb arányban szavaztak mellette, mint a Törökországban élő törökök.

A Focus által idézett szakértők szerint a "német törökök" többsége egyre inkább eltávolodik Németországtól, Erdogan pedig ezt használja ki. A török elnök tulajdonképpen egy belső, kulturális harcot vív Németországban.

Az egyre erősödő török állam is hasonló hatást vált ki, a németországi törökök úgy érzik, valaki végre megvédi őket, miközben Németországról azt gondolják, hogy magukra hagyta őket.

Egy 2017-es tanulmány szerint a németországi törökök 51 százaléka jobban bízik a török kormányban, mint a németben, és csak 37 százalék azoknak az aránya, akik ezt fordítva gondolják. Ebben a kutatásban fogalmazták meg azt a mondatot is, ami nagyon jól illik akár Mesut Özilre, akár a "német törökök" többségére:

Érdekesség egyébként, hogy ez a helyzet Ausztriában is. Ott 70 százalékban támogatták Erdogant a törökök a népszavazáson. Németországban hivatalosan 2,8 millió török származású ember él, durván a felüknek van török állampolgársága. Ausztriában 200 és 300 ezer közé teszik a törökök számát, közel 110 ezer ausztriai töröknek van török állampolgársága.