A megboldogult főpolgármester vágásiferizett egyet és arra jutott, megérett az idő, hogy

Előtte azonban elmondta, hogy le van kissé rongyolódva, már nem megy úgy a szekér, mint régen, így eladta a "történelmi jelentőségű" dokumentumait, amiért jó summát kapott.

Anyagi helyzetéért természetesen Orbán a hibás, hiszen miatta nem alkalmazza sem a CEU, sem az ELTE.

A következő szürrealista párbeszédet kénytelen vagyok szó szerint idemásolni, mert minden egyes kihúzott mondattal veszítene értékéből.

Szóval mit kéne csinálni?

Kivonulni a parlamentből és visszahozni a nyomtatott szamizdatos módszereket.

Nyomtatni? Minek? Ott a net. Írjon blogot, aki akar.

Az semmit nem ér. A papír, az ér el mindenkihez. Csomóan nem olvasnak netet, én hozzájuk is szólni akarok.

Aki nem netezik, ahhoz eljut a fénymásolt szamizdat?

El bizony. A tavaszi választási kampányban kétszer körbejártam az országot egy harmincfős csapattal, egyetlen nap alatt több megyét leterítettünk.

S volt értelme?

Volt, persze.

Miben mutatkozott meg?

Nehéz ezt megmondani. Jelen voltunk.

Orbán kétharmaddal nyerte a választást.

De közben kritizáltuk a rendszert, szurkáltuk a szörnyeteget, ráadásul jobban megismertük az országot. És a lapunk ismertté vált.

Mi is a lap címe?

Nyomtass te is! A tavaszi példányszámunk elérte a félmilliót. Négy oldal A/5-ös formátumban, nagyon sok ráfér ám, ha az ember nem fecseg.

Miket írtak bele?

Mindenfélét.

A szamizdattal kell legyőzni a fenevadat?

Azzal is.

És még?

Lehetne még lakáson szabadegyetemet szervezni. Ma is működik pár, nálam Heller Ági tartott három előadást, egyet Kantról, egyet Shakespeare-ről, egyet pedig Lukács Budapesti Iskolájáról, mind nagyszerű volt.

Az interjú legfontosabb mozzanata azonban mégis az, amikor Demszky az egyik újságíróval (név szerint Bohár Dániel) kialakult személyes, már már bensőséges kapcsolatáról vall.

(Teljes interjú itt.)