Rétvári Bence hangsúlyozta: ha nem emlékeznénk az ártatlanul elhurcoltakra, az elnyomást relativizálnánk. Az emlékezés a múltbeli embertelenségek áldozatai előtti főhajtáson túl a jelen és jövő hasonló törekvéseivel szemben hazánk és nemzetünk immunrendszerének megerősítését is szolgálja.

Recsk nekünk, magyaroknak egy szinonima: a szovjet kényszermunka-táborok mintáját követő embertelenség, a bűn nélküli büntetés, a megtorlás, éhezés, brutalitás, szenvedés, betegség szinonimája - fogalmazott a politikus.

Felidézte: 65 éve zárta be kapuit a recski kényszermunka-tábor, ekkor kezdték eltüntetni az itt 1950 és 1953 között történt szörnyűségek nyomait, amikor nemcsak a tábor területén, hanem a környéken is rettegés, félelem uralkodott. Az ávósoktól mindenki félt, és erre a félelemre épült a kommunista rendszer is - tette hozzá.

Rámutatott: a Recsken raboskodó körülbelül 1500 ember közül nem mindenki volt a Rákosi-rendszer ellensége. Ezek az áldozatok teljesen ártatlanul szenvedtek, az itteni büntetéseket bűn nélkül szabták ki csupán azért, mert a kommunista diktatúrának a többi diktatúrához hasonlóan alapvető eleme a megfélemlítés .

A történtek megismerhetővé tételére és az elkövetett bűnök feledésbe merülésének megakadályozására született a rendszerváltás óta néhány szimbolikus döntés is - jelezte az államtitkár, példaként említve a Terror Háza Múzeum másfél évtizeddel ezelőtti létrehozását, a központi Málenkij Robot Emlékhely februári és a kommunista elnyomás áldozatai előtt tisztelgő óbudai emlékmű közelmúltbeli felavatását.

Az államtitkár kiemelte: fontos kormányzati intézkedés volt 2010 után a  politikai rehabilitációs ellátásban részesülők juttatásainak jelentős emelése és az érintettek körének kiszélesítése.

- emelte ki.

Hozzátette: a mostani kabinet elégtételt kíván adni mindenkinek, aki ártatlanul, a magyarsága, a keresztény vallása, a nemzeti gondolatai miatt szenvedett.