Az Európai Unió Tanácsában az uniós országok miniszterei üléseznek, hogy uniós jogszabályokat vitassanak meg, módosítsanak és fogadjanak el, illetve hogy összehangolják az uniós szakpolitikákat. 

Ezen fórumon egy tagállam (képviselőjének) szavazati jogát felfüggeszteni annyit jelent, hogy az érintett tagállamot kizárják az új uniós jogszabályok elfogadásának és a már meglévő közösségi jogszabályok módosításának folyamatából. Az Európai Tanács az esetek többségében ún. rendes jogalkotási eljárás – más néven együttdöntés – keretében az Európai Parlamenttel közösen határoz, mindazokon a szakpolitikai területeken, ahol az unió kizárólagos vagy a tagállamokkal megosztott hatáskörrel rendelkezik. 

Sovány vigasz, hogy a szavazati jog felfüggesztése nem jelenti azt, hogy a tanácsban az egyes jogszabályokról szóló vitákból is kizárnák az érintett tagállamot.

Az uniós szabályozást már évekkel ezelőtt kialakították arra az esetre, ha a tanács egyik tagja valamiért nem szavazna. Az EUMSZ 238. cikkében foglaltak szerint 2014. november 1-jétől, ha a tanács nem az Európai Bizottságnak vagy az unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a javaslata alapján jár el, a minősített többséghez az Európai Tanács tagjai legalább 72%-ának a szavazata szükséges, akik egyben az unió népességének legalább 65%-át kitevő tagállamokat képviselik. 

2014. november 1-jétől azokban az esetekben, amikor a szerződések értelmében az Európai Tanácsnak nem az összes tagja vesz részt a szavazásban, a minősített többséget úgy kell meghatározni, hogy a minősített többséghez a szavazásban részt vevő tagállamokat képviselő tanácsi tagok legalább 55%-ának a szavazata szükséges, akik egyben ezen tagállamok népességének legalább 65%-át képviselik. Ilyen esetekben a blokkoló kisebbségnek legalább a tanácsnak a részt vevő tagállamok népességének több mint 35%-át képviselő tagjaiból plusz egy tagból kell állnia, ennek hiányában a minősített többség elértnek tekintett.

A tanács az unió egyik fő döntéshozó szerve, a jogalkotási eljárásból való kizárással az adott tagállam elveszíti érdemi beleszólási jogát az uniós szakpolitikák alakításába; az együttdöntési eljárás keretében a tanács mintegy 85 szakterületen alkot jogszabályokat. A megosztott hatáskörbe olyan területek tartoznak, mint a belső piac, a szociálpolitika egy része, a gazdasági, társadalmi és területi kohézió, a mezőgazdaság és halászat, a fogyasztóvédelem, a közlekedés, az energiaügy vagy pl. a kutatás, technológiafejlesztés és űrkutatás. 

Szavazati joga nélkül Magyarország nem vehetett volna részt például az EU és Kanada közötti kereskedelmi megállapodás tanácsi elfogadásában, legutóbb pedig a szabadabb online vásárlást lehetővé tevő (a földrajzi korlátozást tilalmazó) szabályozásról szóló döntésben. A vámok, a piaci versenyszabályok, a kereskedelempolitika, a mezőgazdaság, a közös energiapolitika és még számos, a magyar gazdasági teljesítményre kiható kérdésbe nem szólhat bele érdemben Magyarország, ami befolyásolhatja a hazai makrogazdasági, költségvetési projekciók megvalósulását is, vagyis: hazánk az eddiginél nehezebben tud majd előretervezni.

Ennek tartós megvalósulása azonban jelentősen kihatna magára az Európai Unióra is, amely ma már több mint pusztán európai államok közössége, és mára önálló hatalmi tényezővé vált a globális porondon. Az amszterdami szerződésben (1998) rögzített 7. cikk szerinti eljárásban, még ha az „végső” fázisába jutna is, a Tanács minősített többséggel visszavonhatja a szankciókat. 

A 7. cikk szerint eljárás elsősorban a konfliktusok politikai menedzselését szolgáló nyomásgyakorló eszköz, amely helyett/mellett más eszközök is bevethetők, sőt akár valószínűbbnek is tűnhetnek. Például ilyen politikai eszköz volt, amikor Wolfgang Schüssel kancellár Ausztriája irányában 14 uniós tagállam – összehangoltan, de formálisan a bilaterális együttműködésben – egy időre „befagyasztotta” a diplomáciai kapcsolatokat. A cél itt is, ott is a politikai célú nyomásgyakorlás, a 7. cikk tehát közvetlen módon nem vonná maga után a támogatások megvonását, bár az Európai Bizottság később azoknál ezt is figyelembe veheti; közvetetten árthat a reálgazdaságnak, de ez szembemenne több tagállam hozzánk fűződő gazdasági önérdekével is.

A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy a jelentés teljes tervezetét április 25-26-án mutatták be a bizottságban, és a LIBE június 25-én 37:19 arányban meg is szavazta a dokumentumot – mivel ez megtörtént, szavazhat róla az Európai Parlament. Esetleges elfogadás esetén pedig az Európai Tanácsnak majd úgy kell négyötödös többséggel döntést hoznia, hogy előtte kézhez kapta az Európai Parlament kétharmados többségű (egyben az összes képviselő abszolút többségét – 751-ből 376-ot – is lefedő) beleegyezését. Azonban a négyötöd sem elég, a tényleges szankciók elfogadásához a tagállamoknak (Európai Tanács) egyhangúlag kell kimondaniuk az alapértékek tartós és súlyos megsértését. Miután Magyarország biztosan számíthat Lengyelország blokkoló szavazatára, valószínűleg nem kell tartania a 7. cikk szerinti szankcióktól. Legalábbis jelen állás szerint.