Mielőtt elkezdeném, szeretném leszögezni, hogy nem Marco Rossi ellen szól ez a cikk, nem is tartom őt hibásnak a kudarcért, de mindenképpen érdemes elgondolkozni azon, amit a Finnországban elszenvedett vereség után mondott.

A kapitány debütáló meccsén rögtön a hetedik percben hátrányba került a magyar labdarúgó-válogatott a finnek ellen, „természetesen” hatalmas védelmi hiba után. Ezt követően ellenfelünknek volt egy kapufája is, nekünk pedig csak az első félidő végén voltak igazi helyzeteink.

Sok volt a hiba, az eladott labda. Nem akarom elhinni, hogy ez a maximum.

A második játékrészben már magyar oldalon volt több gólhelyzet, valamivel jobb volt a csapat, de azt nem lehet mondani, hogy nagy nyomás alá helyeztük volna a finneket, akiknek amúgy volt egy kapufája ebben a félidőben is.

Igazán szép, focira emlékeztető jelenet magyar részről csak Kovács István ívelése volt, amit Szalai szépen át is vett, de nem tudta gólra váltani a hatalmas helyzetet.

Nem igaz, hogy azért kaptunk ki, mert nem éltünk a lehetőségeinkkel, hiszen a finneknek több nagy ziccere is volt.

Sehogy sem jó ez a mondat. Hiszen ha igaz, akkor nagyon nagy a baj, még Finnországtól is kikapunk, folytatódik az Eb után kezdődött pokoljárás. Ha meg nem igaz, akkor felmerül a kérdés, hogy miért nem adták ki magukból maximumot az „aranylábúak”?

Tavaly Andorra után azt írtam, kiábrándultam a magyar válogatottból. Sajnos ez az állapot tovább tart, kicsit sem várom a keddi görögök elleni meccset, ahogy ezt sem vártam, mindkettő csak újabb potenciális esély valami kudarcra.