A számok azt mutatják, hogy indokolt lenne Merkelnek lemondania, mivel a tavalyi Bundestag-választások óta a CDU-CSU 8,5 százalékponttal gyengült, és támogatottsága a 30-35 százalékból tartósan a 30 százalék alatti sávba süllyedt – erről Kiszelly Zoltán politológus beszélt a Kossuth Rádió Vasárnapi újságjának adásában. Ugyanez érvényes a szociáldemokratákra. A választások óta 20 százalékról 14-15 százalékra esett támogatottságuk, „mert népszerűtlen politikát visznek.”

Berlinben most azok a hangok erősödtek fel, melyek szerint Merkelnek egy évvel a választások előtt kellene lemondania, de jelenleg nem látni olyan európai formátumú politikust, aki a helyére tudna lépni – fogalmazott.

Merkel nagyon sikeres politikus volt, aki mindig a többségi álláspontot vette át és karolta fel – értékelte a politológus. Példaként a fukusimai atomerőmű-balesetet hozta fel, amely után az atomerőművek lekapcsolásáról döntött, de ilyen volt a sorkötelezettség eltörlése vagy a homoszexuálisok házasodási jogának biztosítása is, amelyet a többség támogatott.

Az euróválság idején ez még sikerült neki, de a 2015-ös migránsválság után már nem működött, amikor a németek szembesültek azzal, hogy milyen árnyoldalai vannak, amikor egymillió migránst befogadnak.

Ezzel szemben Orbán Viktor és a V4-ek fellépésével egy ellenalternatíva jelent meg, és a német politikustól szövetségesei is elfordultak. Olaszországban és Ausztriában már nem Merkel és Soros György bevándorláspárti politikáját, hanem a bevándorlás korlátozást támogatják.

A német kancellár „ezoterikus beszédmódot” honosított meg Németországban. Kiszelly Zoltán erre egy példát hozott fel: A 2015-ös ellenőrzés nélküli tömeges beáramlás nem ismétlődhet meg, de Németország jól tette, hogy az emberséges arcát mutatta a világnak – idézte a kancellárt. „Egyszerre fúj hideget és meleget, és mindkét álláspontot képviselőknek is üzent egy mondatban.”

A visegrádiak, az olaszok és az osztrákok azt mondják, hogy a külső határokat védeni kell, hogy a schengeni övezeten belül megmaradjon a szabad mozgás lehetősége és a segítséget kell odavinni, ahol az emberek nélkülöznek.

A politológus így folytatta: egy átlagamerikai vagy nyugat-európai ma „rosszabbul él, mint négy éve”, és rosszabbul él, mint szülei vagy nagyszülei.

„Ma egy nyugati fiatalnak nincsenek olyan perspektívai, mint mondjuk szüleinek a jólét évtizedeiben a hidegháború alatt. A jövedelmek stagnáltak, míg a nagyvárosokba az albérleti díjak megugrottak.  Egy minimálbéres állásból már nehezen tudja azt a fogyasztási szintet fenntartani, mint szülei, és a migráció ezt a rossz érzést erősítette fel” – emelte ki a politológus.

Ezenkívül még számos további terhet kell a németeknek viselniük: a keleti tartományok újjáépítése 4-6 százalék, ápolási biztosítás 1,5 százalék, és a megújuló energia költségét nem a cégek, hanem a magánfogyasztók állják, ezen felül pedig hamarosan autópálya-díjakat fizethetnek.

Kiszelly Zoltán szerint a németek a kancellárt teszik felelőssé azért, hogy az elmúlt nyolc évben stagnáltak a jövedelmek Németországban. A migráció volt az utolsó csepp a pohárban – mondta.

Kiszelly Zoltán elmondta: A német elit a második világháború után mindig az amerikaiakat követte és az együttműködés nagyon jó volt Obama-kormány idején. Arra számítottak 2016-ban, hogy ez Hillary Clinton vezetésével folytatódik.

A demokraták és a republikánusok háborúpárti szárnyának célja volt Ukrajna, Kína és Oroszország demokratizálása, de ez nem működött. 2014 után amerikai nyomásra konfrontálódott Berlin Oroszországgal – mondta.

Donald Trump elnök stratégiai célja, hogy létrejöjjön egy amerikai-orosz paktum, amellyel Oroszországot és Kínát szeretné „széthúzni”, mert Amerikának Kína a fő ellensége, de Németország is gazdaságilag ellenfél a magas fizetési többlete miatt.

Trump elnök szerint ez nem működik, de ha többet költenek a németek külföldön, akkor ez otthon hiányzik majd. A németek jóléte felerészben attól függ, mennyit exportálnak – hangsúlyozta.