Pszichológiai iskoláktól, megközelítésektől függően változik, hány alapérzelmet sorolunk fel, de ami biztos: a nemzettudat egyik között sem szerepel. Ahogy a nevében is benne van, ez valami kognitív, ésszel felfogható és mérhető változó. Persze létezik az a tudományos dimenzió, ahol erre ilyen hideg formában van szükség, de az valahogy mégsem életszerű. Nincs az a tudományos magyarázat, ami ezt alátámasztaná, mégis valahogy igaznak érezzük: a nemzettudat nálunk, magyaroknál mintha alapérzelem lenne.

Egyénileg mindenki máshogy éli meg magyarságát, de az erő a csoportban van. A sok kis sejt, ha ebben azonos, erős szövetet tud képezni, amivel erős testet alkothat. Egy ilyen test pedig le tudja győzni a kívülről, de a belülről érkező támadásokat is. A nemzettudat lehet az immunrendszer, ami a legváratlanabb támadásoknak is ellenáll, nem engedi bekebelezni a testet.

A magyarság pedig nem kérdés.

Ez egy olyan szilárd identitás, amit nem vehetnek el senkitől. Mindegy milyen messzire ment vagy vitték az anyaföldtől, mindegy mennyi időre. Szeretni is saját nyelvünkön az igazi, a végső pillanatokban pedig Isten nevének súlyát mindenki az anyanyelvén érzi igazán.

Az örökségünk néha nehéz, talán több benne a hideg, mint meleg. Traumatizált nemzet vagyunk, többször érte erőszak az országot, mint amiből elképzelhető lenne a felgyógyulás, szétszabdalást követte az elnyomás. De a határtalan immunrendszerünk mégis véd, erősítése viszont fontosabb, mint valaha. Mit is kívánhatnánk mást, mint erős és egészséges Magyarországot!