Hogy megértsük Brüsszel félelmét, ismételjük csak át az elmúlt egy-két hónap eseményét: Mariano Rajoytól a spanyol parlament megvonta a bizalmat még június elején. Õt a kormányfői székben az erősen baloldali Pedro Sánchez szocialista jelölt követhette.

Ez az esemény úgy kellett Brüsszelnek, mint egy falat kenyér, hisz az uniós elitet jellemző liberális gondolatvilág az elmúlt három évben rémesen meggyengült az európai polgárok körében. Itt elsőképp mindenkinek a visegrádi országok jutnak eszébe, de igen beszédes az a tény is, hogy az olyan államokban is tagadhatatlanul megerősödtek a bevándorlásellenes hangok, mint Franciaország, Németország és Hollandia. S még ha az utóbbi három helyen nem is a bevándorlásellenesek alakíthattak kormányt, akkor is számba kell vennünk azt a tényt, hogy Franciaországban Macron népszerűsége rekordmélységben van, akárcsak Angela Merkel német kancelláré, Hollandiában pedig épp csak sikerült megalakítani a kormányt, hónapokig csak a tökölés folyt.

Líbiából a legtöbb migráns ugyanis a Földközi-tengeren át Olaszországba érkezett. Innen ugyan megpróbáltak továbbmenni Franciaországba, Németországba vagy Svédországba, de épp elegen maradtak Olaszországban ahhoz, hogy 2017 júniusában az akkori belügyminiszter, Marco Minniti úgy nyilatkozzon, országa már nem tud több bevándorlót fogadni.

Jött azonban az olasz választás. Látva, mit művelnek a bevándorlók az országgal, talán nem is csoda, hogy a bevándorlásellenes politikai erők letarolták a többieket a voksoláson: a győztes az Öt Csillag Mozgalom és az Északi Liga (ma már csak Liga) lett, a határozottan Európa- és migrációpárti Több Európát elnevezésű párt pedig át sem lépte a parlamentbe jutás 3 százalékos küszöbét.

Az új kormányban pedig a legfőbb szerepet nem más kapta, mint Matteo Salvini, az új belügyminiszter. Az olasz jobboldal új vezére rendesen felkavarta a politika állóvizét azon nyilatkozataival, mint például "idén nyáron jönnek utoljára migránsok a Földközi-tengeren át", vagy "Olaszország nem válhat menekülttáborrá“. Soros György ellen is kikelt, aki egy véleménycikkben orosz bábként jellemezte őt, amelyre válaszul Salvini ennyit írt:

Egy szó, mint száz: Olaszországra többé nem számíthatott Brüsszel. Róma végérvényesen hátat fordított a felelőtlen migránspárti politikának, amit az uniós elit erőltetett. Hozzá kell tenni, hogy bár az új olasz kormány is kvótapárti, de náluk ez egyedül azt a célt szolgálja, hogy végre megszabadulhassanak a migránsoktól.

S így vissza is kanyarodhatunk Spanyolország kérdésére, amely így az egyedüli korridor maradt a migránsok számára. Talán nem véletlen, de annál döbbenetesebb, hogy az Európai Bizottság az El Pais szerint a széltől is óvni próbálja a jelenlegi kormányzatot.

A spanyol lap egy meg nem nevezett, de vezető beosztásban dolgozó uniós bürokratát szólaltatott meg, aki szerint az unió nem engedheti meg magának Spanyolország elvesztését. Elmondása szerint az Európai Unió épp eléggé gyenge, köszönhetően az olyan államoknak, mint Olaszország, Magyarország és Lengyelország, amelyek megkérdőjelezik az uniós álláspontot. Ott van aztán Nagy-Britannia, ami jövőre otthagyja az EU-t.

– állítja a brüsszeli bürokrata.

Kérdés azonban, hogy ez mennyire lesz sikeres. Eleve már súlyos legitimitási problémákkal küzd a jelenlegi szocialista kormány, hiszen alapból nem is szavazás útján jutottak hatalomra, hanem a törvényhozás juttatta őket kormányzati pozícióba Mariano Rajoy kipaterolása után.

Aztán figyelembe kell venni azt is, hogy a migránsok befogadása szükségszerűen az őshonos spanyolok gyötrésével jár, hiszen egész egyszerűen nincs elég pénz. Ezt tökéletesen jelzi például az az eset, amikor spanyol kollégistákat túrtak ki helyükről az Aquarius nevű hajóról származó migránsok számára. A kollégium lakóinak – akik egyébként havonta 750 eurót, mintegy 242 000 forintot fizetnek lakhatásukért – a hatóság emberei azt mondták, hogy 24 óra alatt kell kiköltözniük.

És ilyenkor jogosan merül fel az a kérdés, amit például a jobboldali Néppárt vezetője, Pablo Casado is elkezdett egyre gyakrabban feltenni: mennyire fenntartható egy afrikai bevándorlók számára létrehozott jóléti állam?

Egyelőre még nem látható, de nagyon is benne van a pakliban, hogy Spanyolországban is felerősödnek a bevándorlásellenes hangok. Hiszen végül is a migránsokat nem a spanyol emberek, hanem a szocialista spanyol kormány vezetői hívták az országba, és az a tény, hogy több pénzt és energiát áldoznak a bevándorlókra, mint az őslakosokra, előbb-utóbb megbosszulja magát.

A bevándorláspárti spanyol kormány bukását pedig Brüsszel is megérezné. Ezért jelenleg – ha kell lélegeztetőgéppel – az európai elit megpróbálja tartani a frontot Spanyolországban. Ezt jelzi az is, hogy Dimitrisz Avramopulosz migrációs ügyekért felelős uniós biztos a napokban ellátogatott Madridba, és arról biztosította a spanyol felet, hogy az Európai Bizottság teljes támogatását élvezi.

A nagy kérdés már csak az, hogy készül-e az Európai Bizottság egy B tervvel arra az esetre, ha Spanyolország is az olasz útra tér?