Olvasom a haladó sajtóban, hogy bántják Esterházyt, és aki őt bántja, az rossz és nem ember, mert őtet nem lehet bántani, mert az Esterházy a kultúra és antimucsaiság fokmérője.

Mer’ a rendes ember szereti Esterházyt, és onnan lehet lemérni, hogy ki mennyire rendes, hogy mennyi Esterházy-könyv címét tudja felsorolni. Aki csak keveset tud, az gyanús, aki meg egyet sem, az műveletlen, tahó, balkáni, mucsai, lábszagú bugris, és nyilvánvaló, hogy éjjel, álmában könyveket éget.

A felvilágosult apa, ha udvarló jön a házhoz, előbb leülteti az ifjút a konyhába, szúrósan a szemébe néz, s így szól: Szereted Esterházyt?

Nemleges válasz esetén a házasságból nem lesz semmi, ami érthető is, hisz Esterházy nem szeretésével lehetetlen bekerülni az elit körökbe. És ki adná a lányát egy lúzerhez?
Ez így van, ehhez kétség nem férhet, mert a 444-en ezt mondták, meg valami Gréczy Zsolt nevezetű is mondott valami ehhez hasonlót. És ha ők azt mondták, akkor az úgy van, és akkor a „nagybetűs ember” – aki ráadásul még „önálló, saját gondolatokkal" is rendelkezik – haptákba vágja magát és kész.

Épp ezért elhatároztam, hogy szeretni fogom az Esterházyt, így elkezdtem olvasni. Nehezen megy. Erőlködök. Küzdök minden sorért, és kétoldalanként elő kell vennem valami mást, variálom a Philip K. Dicket, Kosztolányit, Rejtőtől a Néma revolverek városát, meg legutóbb még Öveges professzor fizikakönyvét, de összeszorítom a fogam, becsszó, holnapra eljutok egész a 10. oldalig.

Mert ha az emberre azt mondják, hogy antihaladó és mucsai, az borzalmas. Azt el kell kerülni!