A gyarmatosítás korában elkövetett tömeggyilkosságokkal érzékenyítik az ausztrálokat – még mindig.

Az 1788 és a 20. század közepe közötti időszak alatt mintegy 500 tömeggyilkosságot követtek el az európai telepesek az őslakosok ellen Ausztrália-szerte. A Newcastle Egyetem történész kutatói a telepesek naplói, korabeli újságok híradásai, az őslakosoktól kapott bizonyítékok, állami és szövetségi archívumok dokumentumai alapján először katalogizálták az erőszakos cselekményeket.

– mondta el Lyndall Ryan, a kutatás vezetője. Mint mondta, a 250 tömeggyilkosságban 6200 áldozatot azonosítottak, közülük száznál is kevesebb volt európai. A kutatók tömeggyilkosságként határoztak meg minden olyan incidenst, amelyben több mint hat embert öltek meg. A kutatás várhatóan 2019-ben fejeződik be.

Közben heves viták zajlanak Ausztráliában az első európai telepesek megérkezésének idei, 230. évfordulójával kapcsolatban.

Az első flotta Sydney-be érkezésének napja – 1788. január 26. – nemzeti ünnepnek számít Ausztráliában. Az első hajók zömmel fegyenceket és katonákat szállítottak a kontinensre Nagy-Britanniából. A bennszülöttek egy része ugyanakkor az ünnepnapot a "megszállás napjának" tartja. Egy idei felmérés szerint az ausztrálok fele azt szeretné, ha megváltoztatnák a nemzeti ünnep dátumát.

A konzervatív kormány ellenzi az ünnepnap megváltoztatását, az őslakos aktivisták azonban arra hivatkoznak, hogy a változás azért is fontos lenne, hogy Ausztrália szembenézhessen a múltjával.

A kutatás így nagy valószínűséggel nem más, mint egy már jól ismert „érzékenyítő tréning” része. Erről Douglas Murray is értekezett egyébként Európa furcsa halála című művében

Ausztráliában is elítélik az „első flottával” érkezőket, valamint azt a tényt, hogy a nemzet brit kolóniaként vette kezdetét. S mivel a gyarmatosítást eredendő bűnként kezelik, mindazoknak, akik nem bennszülöttek, mindig bocsánatért kell esedezniük Douglas Murray szerint.

Erről a kérdésről egyébként Kevin Donelly konzervatív ausztrál kutató szavait is idéztük tavaly. A kutató akkori kérdése, ami igencsak egybevág a cikk elején már idézett kutatással, most is helytálló: