Hétfőn a finn fővárosban tartják az amerikai-orosz csúcstalálkozót, az elemzők és a nagyvilág igen kíváncsian várják az eseményt. Lássuk, mit lehet tudni, illetve mit lehet még csak sejteni a találkozóval kapcsolatban!

Az MTI idézi az amerikai elemzőket, akiknek elsöprő többsége történelminek nevezi ezt az eseményt. Ezért is fogadják meglepetéssel, hogy a várakozásokat mind Donald Trump elnök, mind munkatársai vasárnap "hűteni" igyekeztek. A The New York Times publicistája, Roger Cohen a héten az Egyesült Államok "finlandizálásról" írt, utalva a hidegháború korszakára, amikor Finnország az orosz érdekeknek is megfelelően semleges maradt, és vezetői úgy vélték, hogy a második világháború utáni gazdasági sikerük és stabilitásuk az Oroszországgal (akkor még Szovjetunióval) fenntartott kapcsolataiknak köszönhető. 

A The Washington Post című lap elemzője pedig a második világháború utáni amerikai és orosz befolyási övezeteket de facto jóváhagyó, 1945-ös jaltai szerződést idézve egy "új Jalta" kockázatait emlegette. Igaz, a szerző is elismerte: "nem 1945-öt írunk, és senki nem hisz 'az új nap hajnalában', mint akkor".

Donald Trump amerikai elnök még vasárnap, mielőtt az elnöki gépen Helsinkibe indult, a skóciai Turnburryben lévő golfklubjában nyilatkozott a CBS televízió riporterének, és kicsinyíteni igyekezett a csúcstalálkozó jelentőségét, akárcsak az amerikai közbeszédben megfogalmazott elvárásokat. Amikor a riporter a csúcstalálkozó céljairól faggatta, Trump csak azt mondta, majd a találkozó után fog részleteket közölni.

Szintén csillapította az esetleges túlzott várakozásokat John Bolton nemzetbiztonsági tanácsadó és Jon Huntsman, az Egyesült Államok Oroszországban akkreditált nagykövete is. Bolton vasárnap az ABC televízió Ez a hét című műsorában azt hangsúlyozta: az amerikai elnök nem azzal készül Helsinkibe, hogy konkrét, kézzelfogható eredmények szülessenek a csúcstalálkozón.

– mondta Bolton. Jon Huntsman pedig az NBC televíziónak Helsinkiből adott interjújában egyenesen azt állította: nem is csúcstalálkozó van szó. Õ azt fejtegette, hogy a korábbi elnöki csúcstalálkozókkal szemben – mint például Ronald Reagan elnök 1984-es kínai látogatásakor – Helsinkiben nem lesz díszvacsora, nem adnak ki közös közleményt és nem tesznek politikai  nyilatkozatot sem.

Az amerikai kormányzat szócsöveként számon tartott Szabad Európa idézte Jon Huntsman nagykövetet, aki egy telekonferencián a napokban leszögezte:

A találkozón várhatóan napirenden lesznek olyan témák, amelyek nem csupán az Egyesült Államok, hanem a világ biztonsági helyzetét is befolyásolják. Így napirendre kerülhet a hadászati támadófegyverek csökkentéséről szóló, START III. néven ismert új START-szerződés, amelyet még 2010-ben írt alá Hillary Clinton akkori amerikai külügyminiszter és Szergej Lavrov, az orosz diplomácia irányítója.

A héten az amerikai külügyminisztérium arról közölt adatokat, hogy az idén március óta mind Washington, mind Moszkva növelte a hadrendbe állított nukleáris robbanófejeinek számát: az Egyesült Államok jelenleg 1585, Oroszország pedig 1512 robbanófejet tart készenlétben.

Helsinkiben szinte bizonyosan szóba kerül a szíriai konfliktus is. A The New Yorker című lap a hét elején jelentetett meg hosszas cikket arról, hogy közel-keleti politikusok – köztük Abu Dzabi és Szaúd-Arábia koronahercegei – azért lobbiztak Washingtonban, hogy egyezzen meg Moszkvával, bírja rá Oroszországot Irán kiszorítására Szíriából.

Egyes források szerint Donald Trump éppen ennek érdekében mondta fel egyoldalúan az Iránnal kötött többhatalmi atomalkut. Szintén sajtóértesülések tudósítanak arról, hogy Trump kész lenne visszavonni az Oroszország elleni szankciókat, ha Putyin eléri Damaszkuszban az iráni fegyveres erők kivonását szíriai területről.