Karl Hoffmann, az Aberystwyth University parazitológiai professzora a The Independentre írt hosszú elemzésében figyelmeztet egy olyan veszélyre, amihez nagyban hozzájárult a nyitott határok gondolata. Így ugyanis olyan betegségek terjednek – sokkal könnyebben, mint korábban –, amelyek emésztési zavarokat, vakságot okozhatnak, vagy megnövelik az AIDS-fertőzés, a rák kialakulásának valószínűségét. A szerző egy konkrét példát is idecitál, a schistosomiasis vagy bilharziózis nevű betegségre figyelmeztet – emberi nyelvre lefordítva vérmétely fertőzésről ír.

A vérmétely egy, a vérerekben megtelepedő laposféreg okozta megbetegedés, amely a malária után a legtöbb embert fertőző parazitás kór napjainkban. A betegség ismertetéséhez az Országos Epidemiológiai Központ bejegyzését hívtuk segítségül, ismertetésük szerint a kórokozók a fertőzött ember székletével és vizeletével terjednek.

Ahol nincs csatornázás, ott a fekália és vizelet az édesvizekbe jut, az édesvizekben élő csigákban aztán a paraziták petéi lárvákká fejlődnek, majd visszakerülnek a vízbe. Tehát mindenki, aki fertőzött édesvízben fürdőzik, mosakodik, veszélynek van kitéve. Az ilyen vízben fürdőző emberek bőrén átfúrják magukat a lárvák, a behatolás helyén aztán viszkető bőrgyulladás keletkezik.

2-3 hét múlva újabb komoly tünetek lépnek fel: láz, hidegrázás, köhögés, hasi görcsök, véres hasmenés, izomfájdalmak, nyirokcsomó- és májmegnagyobbodás. Egy kifejlett nőstény vérmétely 5-10 évig él az emberi szervezetben, a belek és a máj ereiben. A diagnózis felállítása után gyógyszeres kezelés szükséges, védőoltás azonban nincs.

Az emberi vérmétely fertőzések 85 százaléka (!) Afrika szubszaharai térségéhez kötődik. Azon a helyen, ahonnan a Pew Research Center nem oly régen közzétett kutatása szerint több millió ember indulna meg Európa felé.

És a fenti kór csak egy azon betegségek közül, amelyek az afrikai térségben tombolnak, de Európára nem jellemzőek. Karl Hoffmann szerint az, hogy a paraziták egyre könnyebben terjednek, beláthatatlan következményekkel jár hosszú távon, éppen ezért nagyon gyorsan ellenőrzés alá kell vonni a helyzetet. Ha ez nem történik meg, a globális egészségügyre egy új, XXI. századi fenyegetés leselkedik.

És arról akkor még nem is beszéltünk, hogy a bevándorlás következtében a parazitákon kívül több millió új kórokozó, baktérium és mikroba is Európába kerül. Ezért is érdemes a segítséget nyújtó hotspotokat Európán kívül felállítani, hiszen a nyitott határok elgondolása óriási veszélyt jelent az őshonos európai lakosságra.