A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint a németek 80 százaléka valamennyire, vagy teljesen elégedetlen a kormányzó koalícióval. Ez június óta 15 százalékos emelkedést jelent.

A válaszadók 21 százaléka mondta azt, hogy meg van elégedve az országvezetők munkájával, azaz öt németből csak egy elégedett Merkel vezetésével.

A CSU/CDU közötti konfliktusnak köszönhetően a kancellár népszerűsége 50 százalékról 48-ra csökkent.

A megkérdezettek kétharmada szerint Merkel kezdi elveszíteni a kontrollt a CDU és a CSU felett.

Úgy látszik, hogy kicsit túl lett tolva a migránstéma Németországban, más fontos kérdésekkel nem nagyon foglalkoznak. Ezt jelzi az is, hogy a megkérdezettek több mint fele, 56 százalékuk látja úgy, hogy túl sok szó esik a kormányzat migránspolitikájáról.

Ha most vasárnap lennének a választások, a CDU/CSU 30 százalékot kapna, az SPD 18-at. Ez azt jelenti, hogy a pártok hiába kötnének egymással koalíciót, nem lenne meg a többségük és nem tudnának kormányt alakítani. Az AfD 16 százalékon áll, a Zöldek 14-en, a Baloldal 9, a liberálisok 8 százalékon.

A tavaly szeptemberi német parlamenti választáson a CDU története egyik legrosszabb eredményét érte el. Testvérpártjával, a bajor Keresztényszociális Unióval (CSU) együtt a szavazatok 33 százalékát tudták megszerezni. A szociáldemokraták 20, a liberálisok 11, a Zöldek pedig 9 százalékot kaptak.

Először úgy volt, hogy az SPD ellenzékbe vonul, Merkelék pedig megpróbálnak megegyezni a liberálisokkal és a Zöldekkel, így egy Jamaica-koalíció jött volna létre. A koalíció a nevét onnan kapta, hogy a német pártok és a szigetország lobogójának színei (zöld-sárga-fekete) megegyeznek. A koalíciós tárgyalások azonban kudarcba fulladtak. Jobb híján az SPD-vel kezdtek tárgyalni. Már az is szóba jött, hogy új választásokat írnak ki, de végül hosszabb huzavona után Merkelnek sikerült megegyeznie a szociáldemokratákkal. A német kormány a szeptemberi választások után 7 hónappal, márciusban alakult meg. Angela Merkel negyedszerre is Németország kancellárja lett.

A migrációs politika egyre inkább előtérbe került és vele párhuzamosan a konfliktusok is kiéleződtek. Mindez odáig fajult, hogy Seehofer, a CSU vezetője belengette a lemondását, ha Merkellel nem sikerül megegyeznie a migrációs politikát illetően. A vita arról szólt, hogyan lehet megtagadni a belépést a német határ állandó ellenőrzés alatt álló részein az EU-ban máshol már regisztrált migránsoktól. Seehofer úgy látta, hogy vissza kell fordítani azokat, akiket már máshol regisztráltak. Merkel viszont úgy gondolta, nem lehet bevezetni egyoldalúan a szigorításokat, először meg kell egyezni az érintett országokkal a menedékkérők visszafogadásáról. Merkel szavaival élve kemény küzdelem árán és nehéz napok után sikerült megegyezniük. A megállapodás szerint úgynevezett tranzitközpontokat építenek ki az EU valamely tagországában már nyilvántartásba vett menedékkérők elhelyezésére, és ezekből a központokból szállítják majd vissza őket a regisztráció szerinti tagállamba, ahol az EU-s szabályok alapján le kell folytatni menekültügyi eljárásukat. Egyben fokozzák az együttműködést az EU-s társországokkal, különösen azokkal, amelyekből a regisztrált menedékkérők Németországba érkeznek. Mindehhez azonban szükség van az SPD támogatására is, azonban jó esély van arra, hogy ez sikerülni fog. Seehofer szerint a tranzitközpontok kiépítésével fordulat kezdődik a német bevándorláspolitikában.