Bizonyára csak a véletlennek köszönhető, hogy a bevándorlásellenes, új olasz kormánykoalíció hatalomra kerülésével szinte egy időben zajlott le a jobbközép spanyol kormány és az azt vezető Mariano Rajoy megbuktatása, hogy utóbbi helyét egy olyan ember vehesse át, aki hajlandó teret engedni a korlátlan bevándorlásnak, valamint kulturkampfba kezdeni az ország józanabbik felével.

Ami ugyanis nem sikerült a napfényes Itáliában, azt kíméletlenül végrehajtották Spanyolországban.

Valószínűleg sokaknak dereng még az a zűrzavar, amely a márciusi olasz választások után következett. Koalíciós tárgyalások sorozata, a nagy nehézségek árán létrejött megállapodás az Öt Csillag Mozgalom és a Liga között, majd az államfő beavatkozása a kormány összetételébe, illetve a „jól bevált” brüsszeli recept napirendre tűzése, azaz a demokrácia arculköpéseként egy szakértői kormány felállítása.

Istennek hála – gondolhatja sok olasz, végül nem így történt.

Míg a Matteo Salvini nevével fémjelzett olasz belügyi tárca háborút indított az illegális bevándorlás ellen, megtiltva a migránsokat szállító Soros-hajók kikötését, addig az európai elit legújabb végterméke, a senki által meg nem választott baloldali spanyol kormányzat zöld utat adott az Aquariusnak, a fedélzetén több mint félezer afrikai migránssal.

Pedro Sánchez tehát tökéletes választás volt mind a bevándorláspárti brüsszeli elit, mind Soros György szempontjából, aki az új kormányfő igyekezetét egy, a nyilvánosságot megkerülő, titkos találkozóval, támogatásának biztosításával honorált.

Aligha vitatható, hogy Sánchez súlyos bukásoktól terhelt politikai karrierjének a csúcsára ért, ám ezt nem a választóknak köszönheti.

Talán ezért is alakulhatott úgy, hogy ilyen meglepő vakmerőséggel és elánnal vágott bele minden hagyományos érték lerombolásába, a spanyol érdekek kiszolgáltatásába.

Az Aquarius kikötése és Soros György látogatása vélhetően csak a kezdet. Spanyolország feladata innentől nem más, mint a magát megmakacsolt Olaszország szerepének helyettesítése lesz, hogy a jövőben az Afrikából elvágyó milliók kikötőjéül szolgáljon – mígnem a spanyolok is megunják.

Addig is azonban folytatódik a baloldali kultúrharc és pusztítás, melynek legújabb fejezete az afrikai kontinensen található két spanyol enklávét, Ceutát és Melillát védő kerítés lebontása lehet, ahogyan azt Sánchez rebesgette.

Mindez pedig igencsak jelképes lépés lenne annak tudtában, hogy ezen kerítések a határokat megvédeni kívánó, bevándorlást ellenző európai erők egyik legfontosabb hivatkozási pontjául szolgáltak a 2015-ben kirobbant bevándorlási válság során, melynek jelenleg is tanúi vagyunk.