Itt a vébé, beszéljünk egy kicsit a fociról is.

Nézzük Franciaországot. Nem tudnak mit kezdeni a migránsáradattal, nem tudnak mit kezdeni a dzsihadistákkal, a terroristákkal. Erről nagyon sokat írtunk. Van egy terület, ahol viszont Franciaország megpróbál ellenállni. Nem akarom azt mondani, hogy példátlan hősiességről van szó, de egy olyan országban, ahol a bukott baloldali miniszterből elnökké választott Macron tehetetlensége sokszor már komikus, valamiféle tiszteletet vált ki bennem, hogy legalább a focikapitány nem gyáva.

Didier Deschamps-ról van szó, a francia válogatott edzőjéről, vagy ahogy hivatalos nevezik, a szövetségi kapitányról (franciául: a válogatóról). Nem volt hajlandó ugyanis kivinni a világbajnokságra a Real Madrid csatárát, Karim Benzemát, akármennyire is cirkuszolt. Róla, azon kívül, hogy jó focista, elég sok minden furcsa dolgot lehet tudni.

Egyrészt egy Zahia nevű kiskorú prostituálthoz járt, olykor az edzőtáborokból is kiszökdösött hozzá a haverjaival. Egy másik francia focista, Franck Ribéry nem úszta meg a botrányt, Benzema valahogy igen. Utána jött a következő ügye: egy 14 éves kislánynak trágár szövegekkel együtt a saját erekciójáról küldött fotókat. A kislány apja feljelentette a focistát, de Benzemának jó ügyvédjei vannak. Azt állították, hogy ez egy internetes csalás és nem Benzema küldte a péniszéről a képeket. Ezt is megúszta. Mindkét ügye 2010 körül volt – amikor Karim Benzema még alig volt 22 éves. Később úgy próbált jó útra térni, hogy egyes hírek szerint a lyoni mecset újjáépítésére 3 millió eurót (átszámítva több mint 900 millió forintot) adományozott. A mecsetet egyébként szalafisták, radikális muszlimok is szívesen látogatták. Szerepelt aztán egy párizsi muszlim rapper klipjében – a rapper azzal okozott botrányt, hogy a Charlie Hebdo elleni dzsihadista terrortámadás áldozataival enyhén szólva nem volt különösebben szolidáris.  

2016-ban viszont világosan és végképp kiderült mindenki számára, milyen ember Karim Benzema. Saját játékostársát, egy Valbuena nevű válogatott focistát zsarolt meg egyik gyerekkori bűnöző barátjával. Az ügyet azóta is vizsgálják, gyanúsított is lett. A milliárdos focista, akinek nem elég, amit összefocizik, még futballista társa pénzét is el akarja csalni. Egy videofelvételről volt szó, a képeken feltehetően Valbuena meztelenül látszott és nyilván nem a feleségével. Ezzel a felvétellel akart Benzema zsarolni.

Ezek után Karim Benzemát a francia szövetségi kapitány nem vitte el a 2016-os Európa-bajnokságra, ‎és azóta sem engedi a válogatott közelébe, és most sem vitte ki az oroszországi világbajnokságra. Mondhatnánk, természetes. Mit keresne a csapatban egy ilyen ember?

A focista azonban nem nyugszik. Mi másról kezdene el sápítozni, mint rasszizmusról. Meg hogy ő a politika áldozata. Persze. A politika küldött fényképeket a péniszéről és a politika zsarolta meg a játékostársát. Milyen ismerős – azonnal a rasszizmussal vádolni a világot, és azonnal a politikai áldozat szerepébe bújni.

Ami miatt az egész érdekes, az az, hogy Didier Deschamps, a szövetségi kapitány nem hagyta magát. Nem érdekelte Benzema nyávogása, nem érdekelte a politikai mozgolódás. Akármennyire is abszurd leírni: Franciaországban ehhez ma bátorság kell. Persze, Deschamps nagyon gazdag ember, ha a francia futballból kiszorul, bárhol kap munkát, ha egyáltalán az életben bármikor még kellene dolgoznia. De akkor is. Szembemenni a politikai korrektségnek hazudott véleményterrorral – ez nem mindennapos ott.

Hiszen abban a miliőben, amiben Macron elnök még az illegális olasz hajóról is befogad migránsokat, baloldali szavazói kedvéért szemtelenkedik a törvényeket betartó olaszokkal, nem hajlandó valódi terrorellenes törvényeket hozni, ilyenkor bátor dolog nem engedelmeskedni a politikai hangulatnak. Igen, politikai hangulatnak és nem közhangulatnak. Ugyanis még a muszlim sportolók internetes oldala is elismerte, hogy Franciaországban egy felmérés szerint 10 focirajongóból 8 nem akarja látni Benzemát a válogatottban.

Vagyis, Benzema maradt otthon. És elkezdte fenyegetni az Iszlám Állam Deschamps-t, ezután mondták róla, hogy Allah ellensége.

Karim Benzema volt az a focista, aki nem volt hajlandó sohasem énekelni a francia himnuszt a meccsek előtt. Azt mondta, azért nem, mert szerinte a Marseillaise háborúra hív, ő pedig békés természetű. Hacsak azért nem. Sőt, egyszer olyannyira harciasnak találta Franciaország nemzeti himnuszát, hogy miközben a társai énekeltek, ő egy hatalmasat köpött. A képet Nicolas Sarkozy pártjának uniós képviselője, egykori minisztere, Nadine Morano megmutatta saját Facebook-oldalán. Benzema persze – ahogy szokta – mindent tagadott, szerinte véletlenül köpött éppen a himnusz éneklése (pontosabban: nem éneklése) közben. Benzema másodgenerációs bevándorló, szülei Algériából érkeztek. Alig volt 20 éves, amikor arról beszélt, hogy ő a szíve szerint algériai, de azért inkább a francia válogatottban fog játszani, és nem az algériaiban, mert a francia erősebb csapat. Milyen ismerős érvelés…

A francia szövetségi kapitány tehát ellenállt. A francia stadionok már kevésbé. Marseille-ben szinte bátorság kell meccsre menni, Nizzában a tapasztaltabb, szelídebb szurkolók kimennek egy órával meccs előtt a stadionba és ha vége a meccsnek, még 20-30 percig a büfék környékén bóklásznak, hogy a főleg első- és másodgenerációs bevándorlókból álló úgynevezett kemény mag végre elhagyja a stadiont. Érdemes tehát sokkal hamarabb érkezni és később hazamenni, egyébként könnyen megverhetnek bárkit.

A Paris Saint-Germain az más, az hihetetlen üzlet, ott kínosan vigyáznak a rendre. De ahogy vigyáznak, az mindent megmutat. Legutóbb egy egyszerű bajnoki meccsen voltam, a PSG játszott a Dijonnal. Valójában tét nélküli meccs, a PSG vagy húsz ponttal vezetett a bajnokságban, biztos bajnok, a Dijon pedig már biztosan bent maradt, lényegét tekintve se előre, se hátra nem kerülhetett. A készültség mégis olyan volt, mintha a Pentagon épületét kellene védeni. Öt vagy hat ellenőrzőponton kell túljutni, a stadiontól egy kilométernyire már kordon, motozás kétszer is, volt, akitől egy hegyesebb tollat is elvettek. Az utolsó előtti ellenőrzésen a személyi igazolványokat is elkérték, megnézték, hogy a jegyen szereplő név egyezik-e az okmányokkal. Mint egy repülőtéren.

Vagyis betörni elég nehéz a dzsihadistáknak egy stadionba, legalábbis Franciaországban. A gyenge Franciaország sajátos módon a futballját azért képes megvédeni, legalábbis egyelőre. Nyilvánvalóan Oroszországban sem lenne könnyű dolga a terroristáknak, akárhogy fenyegetőznek. Az erőtől megijednek. Így marad nekik a fenyegetőzés, legalábbis a futball világában. Aztán majd megint próbálkoznak.

Mindaddig, ameddig egy spanyol miniszterelnök meghív egy illegális migránshajót, mindaddig, ameddig egy francia elnök nem dobja ki az országából az idegen állampolgár dzsihadistákat. Addig próbálkoznak. És addig különösen beszélnünk kell azokról, akik nem ijednek meg a bevándorlásbarát véleményterrortól.