A gender alapú identitásokat nemzetközi ünnepnapokkal is megerősítő globális baloldal a nőnap, az anyák napja és a meleg büszkeség napja/hónapja mellett dobott egy kicsi lerágott csirkecsontot a férfiaknak is:

A minden év júniusának a harmadik vasárnapján megszervezett apák napja jól mutatja, hogy a balliberálisok gender-ikonográfiájában hol is van a férfiak helye. Nagyjából sehol. Nincs olyan felhajtás az apák napja körül, mint ami a többi genderalapú "ünnepnapot" övezi. Sőt, semmilyen felhajtás nincs az apák napjával összefüggésben. 

Az apák napja az a valami, amiről az érintettek legjobb esetben is csak akkor értesülnek, amikor már vége van a napnak. A baloldali többségű média és a nagyszerű civil szervezetek döntő többsége pedig néma marad, hallgat, mint a sír, és nem szervez semmit erre a napra. 

Pedig milyen érdekes lenne, ha az ultraliberális femináci nőszervezetek aktívak lennének ezen a napon is. Persze ez lehetetlen, hiszen létük alapját a férfiak elleni vak gyűlölet adja, és az apák napján mégsem propagálhatják azt, hogy szerintük egyáltalán nincs szüksége a világnak a gyűlöletes, valamint undorító férfiakra. Amire egyedül igény látszik a balliberális oldalon, az a meleg és transzgender apák számára történő minél nagyobb nyilvánosság biztosítása.

Nemcsak a nyíltan férfigyűlölők, de a semleges szervezetek, és nagyrészt az állam, az önkormányzatok is némák, illetve aktivitás nélküliek az apák napján. Persze ez nem csoda, hiszen a média évtizedek óta egy totálisan férfi- és apaellenes képet sulykol az emberekbe a nyugati világban, így Magyarországon is. 

Eme torz kép szerint a férfiak bunkók, igénytelenek, alkoholisták, iskolázatlanok, erőszakosak, és mindig többet keresnek a nőknél ugyanabban a munkakörben. 

Pedig ezzel a hamis képpel szemben a valóságban már régóta nem igaz a fejlett nyugati civilizációban a férfiak által elnyomott, a férfiaknak kiszolgáltatott és a férfiaknál kevesebbet kereső nők sztereotípiája. Mégis a filmekben, az írott sajtóban, a hírekben, a reklámokban és gyakorlatilag az embereket körülvevő környezet egészében mindenhol a nők szerepelnek az első helyen.

Furcsa, nem kicsit torz világ ez, ahol a reklámok 90 százaléka nőket mutatva nőket céloz, a filmek történeteinek többsége valamilyen módon, de mégiscsak a nőkről – a nők önmegvalósításáról, vagy a nők, illetve valamilyen kisebbség mássággal kapcsolatos harcáról – szól. Az, hogy egy történet az egy átlagos heteroszexuális férfinak a normális családi keretek között zajló életéről szóljon, ritka, mint a fehér holló.

Ideje lenne normális tartalmakra, követhető és követendő életpéldák bemutatására váltania a médiának, mert ha így folytatjuk, akkor lassan az utolsó maradékai is eltűnnek a tradicionális férfiaknak, ami egyben a hagyományos családok eltűnését, illetve a népességszám további csökkenését jelenti majd. 

Döbbenetes és megengedhetetlen dolog, hogy a 2016-os népszámlálás adatai szerint jelenleg Magyarországon a 40 év alatti férfiak 70 százalékának nincs még egyetlen gyermeke sem.