A csodálatra méltó, több mint 400 millió forintnyi forrásallokáció [befolyásszerzés] többek között olyan alkotóközösségeket gazdagít a jövőben, mint a Soros által pénzelt Átlátszó.hu, a CEU, a Transparency International és a 444-et kiadó Magyar Jeti Zrt., de nem maradhatott ki a pénzesőből a hazai független és objektív média állócsillaga, az Index sem.

A Google DNI 2018-as jelentése egyébként olyan projekteket mutat be, amelyek szerintük komoly eredményeket értek el négy kulcsfontosságú, iparágat érintő kihívás tekintetében. A keretrendszert adó négy pillér egyik elemét – cseppben a tenger alapon – különösen érdemes most idecitálni.

Ennek alapján a pénzes móka egyik célja az online dezinformáció visszaszorítása: olyan projektek támogatásán keresztül, amelyek a minőségi újságírás megóvását és védelmét szolgálják a tényellenőrzés és más, a félrevezető információk leküzdésére szolgáló technológiák segítségével.

Lelket melengető, ahogy a minőségi „újságírás” ilyen nagy hangsúlyt kap a Google által lefektetett szempontrendszerben. Abban a szempontrendszerben, amely globálisan 46,4 milliárd forintos pénzeszsákhoz nyitja meg az utat a megfelelő pedigrével rendelkező szerencsések számára.

Magyarországon jól tudjuk, hogy a minőségi jelző csak annak a balliberális médiaelitnek lehet címkéje, amelynek érdekében egy olyan kriptokommunista gittegylet folytat utódvédharcot, mint a véleményterror MÚOSZ nevű lángoszlopa, meg a balos tagokkal felülreprezentált Főszerkesztők Fóruma nevű csoportosulás. Mivel nekik mindig az internacionalizmus volt a sajátjuk, az elvtársaik most meg elég fasza lóvét is kapnak a Google-től, élhetünk a gyanúperrel, hogy a közel 30 évig, általuk alkalmazott standardok erősen kvadrálnak a keresőóriás flekkpénzfizetési szokásaival is. Láss csodát: meg is nyíltak a pénzcsapok.

A fenti dedukciót már csak azért is illett megejteni, hogy a frissen megfizetettekkel kapcsolatban megalapozottan rögzíthető legyen az állítás: ez az elit, ugyanaz az elit. Ahol pedig helyi lerakat van, ott Kominformnak is lennie kell. Köszönet és hála neked, Google!

Ha van képmutató és öntelt testtartás a tárgykörben, akkor a Google és a minőségi újságírók tényleg komoly gerincbántalmakkal küzdhetnek a pozitúra kényelmetlensége okán. Emlékezetes ugyanis, hogy az említett alkotóközösségek egy-egy kínai delegáció magyarországi látogatásakor komoly szapora légzéssel adnak hangot a tibeti nép függetlensége melletti elköteleződésüknek. A nagy kussolás rögtön beáll és a narratívaépítés is alábbhagy a delegáció távozása után. A velük maradó minőségi attitűd pedig gond nélkül tovasiklik a tibetiek szabadságküzdelme felett, ha az elnyomásban élen járó Google elutalja a bekussoltatáshoz szükséges mannát.

Tény ugyanis, hogy a Google Kínában olyan piacszerző stratégiát folytat, amelyben gond nélkül összefér a kommunista hatalommal való megalkuvás a szabad információáramlás akadályozásával egyetemben. A kérdés feszegetése pedig a politikai korrektség pallosával alaposan őrzött területen található.

A cenzúra és a cenzúráról való hallgatás nem csak a tibetiek osztályrésze. A jobboldali, nemzeti elkötelezettségű véleményvezérek ugyanis napi szinten szembesülnek a törölt, betiltott tartalmakkal a keresőóriás szolgáltatásainak használata során. Kiemelendő és friss példa lehetne az írországi, az abortusz szabályozásáról szóló népszavazás során alkalmazott cenzúra, amely kíméletlenül lecsapott az abortuszellenes oldal által feladott hirdetésekre. A Google persze megmagyarázta, hogy ezeket a hirdetéseket külföldről fizették, ezért a fellépés indokolt volt. Ha ez így van, akkor viszont adósaink maradnak a válasszal arra a kérdésre, hogy milyen alapon tápolják a most pénzt nyerő magyarországi véleményformálókat külföldről.

Kérdés még az is, hogy az április magyar választáson a Soros-féle, külföldről finanszírozott NGO-k miért önthették el kormányellenes hirdetésekkel a Google-birodalom felületeit.

Válaszok nincsenek, abortusz és pénz viszont lesz.

Alig meglepő, hogy Magyarország szűnni nem akaró barátságtól és filantróp hajlamtól vezérelt amerikai nagybácsija által zsoldban tartott szerveztek és propagandatermékek bőséges utalásban részesülnek a világcég bankszámlájáról is.

A láncolat csodálatos és légmentesen záródó. Sorosisták pénzt kapnak egy politikaformáló, felhatalmazás nélküli monopóliumtól, amely aktívan cenzúráz és elnyom minden olyan kezdeményezést, amely ellentétes az általuk képviselt nyílt társadalom eszmeiségével. A hálózat olajozottan és kellő reflektorfény nélkül működik, itt van velünk: befolyásol, piacot szerez, érdeket képvisel és narratívát épít.

Az elmúlt hetekben a miniszterelnökünk cselekvést kért tőlünk a hasonló ügyekben:

„A sajtó munkásait kifejezetten biztatom arra, hogy segítsék az embereket a tények megismerésében. Fedjenek fel minél több hálózatot, (...) hozzák felszínre mindazt, ami a mélyben van. És egyébként, ha valaki nem szégyell pénzt elfogadni külföldiektől, akkor ne is szégyellje azt bevallani sem.”

A frontvonal tehát világos és a muníció érkezését is bejelentették a túlparton.

A feladat pedig adott: Hajrá, magyarok!