Az Origo birtokába jutott több olyan 2006-os – és a titkosítás alól csak nemrég feloldott – európai uniós stratégiai anyag. Ezek arról szólnak, hogy az EU-tagországok lakosságai előtt hogyan kommunikálva, milyen szavak és kifejezések használatával kell az uniós bürokratáknak tompítaniuk, illetve gyakorlatilag elhallgatniuk azokat az eseteket, amikor iszlám szélsőségesek követnek el merényleteket Európában.

Az Európai Unió Tanácsnak „A radikalizálódás és a terroristák toborzása elleni küzdelemmel kapcsolatos cselekvési terv végrehajtása" című programja mellé kiadott kommunikációs dokumentumok közvetlenül az al-Kaida kétezres évek eleji elszórt európai terrorakcióit követően készültek el. 

Az Origo beszámolója szerint az Európai Tanács (ET) 2005 végén kapott megbízást arra, hogy dolgozzon ki egy médiakommunikációs stratégiát úgymond a „radikalizálódás és a terroristák toborzása elleni küzdelemmel” kapcsolatban. De valójában a kommunikációs stratégiákkal szemben támasztott legfőbb követelmény az volt, hogy dolgozzanak ki egy olyan közös szókészletet, ami egy politikailag korrekt nyelvezetként szolgálhat a muszlim hívők által vallási okokból elkövetett merényletekkel összefüggő kommunikáció során. 

– írta az ET a kommunikációs stratégiákkal kapcsolatos elvárásait megfogalmazva. 

Az Európai Unió ezek szerint már 2005-2006-ban úgy látta, hogy komoly gondot okozhat a az iszlamista terrortámadások megszaporodása Európában. Az EU illetékesei ezért megoldást kerestek arra a helyzetre, hogy az iszlám szempontjából semleges nyelvezetet találjanak azokra az esetekre, amikor iszlamisták követnek el vallási okokból merényleteket.

Az EU-s tisztségviselőknek a kommunikációs sorvezetői szerint az uniós bürokratáknak arra is oda kellett figyelniük, hogy még véletlenül se helyezzenek nagy hangsúlyt a tettüket az iszlámmal indokló terroristák üzeneteire. Ugyanakkor a javaslatok alapján lehetőség szerint érzelmektől mentes szavakkal kellett az iszlamista merényletekről nyilatkozniuk, nehogy összekapcsolódjon a közvélemény előtt a békés iszlám hit és a terrorizmus.

A kommunikációs javaslatokat tartalmazó anyagok aprólékos módon azt is részletezték, hogy az EU bürokratáinak milyen kifejezéseket lehet használni és milyeneket nem a muszlim terrorcselekményekkel összefüggésben. A dzsihád kifejezést például nem javasolt használni, mert ez a szó sértő lehet az olyan „mainstream muszlimok” számára, akik nem akarják, hogy összemossák őket a terrorizmussal. Ezért az EU azt javasolta, hogy az iszlamista merényletek esetében a dzsihád vagy dzsihadista kifejezések helyett az uniós bürokraták inkább a támadást elkövető szervezet nevét vagy a támadás helyszínének nevét említsék csak meg.