Kormánypárt, ellenzék, független szakértő, utca embere – valahogy így állt össze az ideális riportfilm a hajdani Panorámában. Chrudinák Alajos arra tanított bennünket, hogy sokoldalúan és teljeskörűen kell informálni a nézőket az aktuális politikai témáról. Bevallom, nekem az utcai interjúk mindig gondot jelentettek. Mégsem normális dolog lesben állni és a gyanútlan járókelő elé ugrani mikrofonunkkal. Akár káromkodva továbbhalad, akár készségesen megáll az illető, valamiképpen az átverésről szól ez a műfaj, hiszen miféle analízist lehet adni bonyolult politikai kérdésekről kutyafuttában? Az utcai interjú ennek a szakmának a szükséges rossza, normális újságíró örül, ha mielőbb túl van rajta.

Nem úgy az Indexnél. Náluk a nyomulós interjú a király műfaj. És nemcsak náluk, hanem a liberális, balos hírportálok jelentős részénél is. Az elmúlt években elterjedt, hogy féltehetséges fiúk és lányok igazságosztó orcát öltve mindenhova benyomulnak a kamerával, mikrofonnal. Rejtélyes okoknál fogva ők ezt tájékoztatásnak nevezik, pedig csak sima prosztóság. Az, hogy az ember újságíró, még nem jogosítja fel arra, hogy sportcipőben járjon az Operába és böfögjön az ebédlőasztalnál. A jelzett „kollégáknak” nincsenek ilyen aggályaik. Azt hiszik, azt tanítják nekik, hogy ha engedély nélkül berontanak valahova, ha nem pusztán valaki orra elé nyomják a mikrofont, de hosszan, akár fél napig is loholnak áldozatuk után, az vagányság és keménység.

Hát, nem az. Egyszerűen tahóság. Szögezzük le: ez nem újságírás. Ez hisztérikus rohangálás, az elemi érintkezési formák felrúgása, a liberális pöcsarcokra jellemző tiszteletlenség. Sunyi, nagyképű, egoista kiskölykök játszótere, ahol nem egymással homokoznak, hanem felnőtteket kóstolgatnak.

Az Index borzas hajú, mosdatlan kinézetű kis ripőkje, akinek a nevét juszt sem fogom megnézni, mert minek, szóval, ez a gyerek évek óta ebből a műfajból él. Ártatlan arccal, mintha teljesen normális dolog lenne, bejelentkezik valahonnan, aztán megindul a hajsza, a rohangálás, a pofátlan kérdezősködés. Ha nem jár sikerrel – és általában elhajtják, mint a beteg legyet –, akkor csillog a szem, készül a kopf: őt itt megsértették, semmibe nézték, pedig csak a kötelességét végezte. Pedig dehogy. Egyszerűen csak oda utalták az Indexet, ahova hasonlóan pimasz eljárásai miatt való: a folyosóra, az utcára, az emberek társaságán kívülre.  

Na, de most a borzas hajúra rájárt a rúd, mert Orbán Viktor úgy elhajtotta, hogy öröm volt nézni. A mellékelt videó kötelező darab a valóság színházában, afféle igazság pillanata: így jár, aki túlságosan bunkó, még önmagához képest is.

Ahogyan ez a szerencsétlen álldogál ott az igénytelen zöld pólójában, a normálisan felöltözött emberek társaságában, ahogyan izgatottságát visszafojtva figyeli az ország miniszterelnökét, hogy „kérdéseivel” jól beégesse, ahogyan iparkodik, hogy felszínre ne kerüljön eredendő nyomora, abban van valami mélységesen megrázó. De ők, a liberálisok már csak ilyenek. És ennek a szégyenletes helyzetnek egyetlen pillanatát sem tudják azonosítani: nem érzik, hogy égnek, mint a rongy, hogy gyakorlatilag lenullázták, megsemmisítették, legyalulták őket.

Állnak a testőrök, védik az ország miniszterelnökét. Nem a borzas hajútól, nem az Indextől, hanem a tiszteletlenségtől, a nívótlanságtól. A parttalan fecsegéstől, a sumák odavágástól, az elaljasult provokációktól. A pillanat jelképes, és sem ebben a pillanatban, sem a következőben sem osztanak lapot a borzas hajúnak.

Régebben történt, hogy az egyik fideszes politikus barátom felvetette: ti miért nem mentek oda provokálni, ahogyan ők is? Ti miért nem kapcsoljátok le pofátlanul a Parlament folyosóin a balos, jobbikos politikusokat, ahogyan ők is csinálják? Azt válaszoltam, hogy azért, mert nem vagyunk ilyenek. Ha az ember körül csaholnak, nem feltétlenül kell térdre ereszkednie és velük vakkantgatnia. Önazonosak maradunk, olyan emberek, akik nem mennek le kutyába. Az erőnk ebben áll, nem pedig a nívótlan és parttalan ugatásban.

Hogy az Index és a többi csicskamédia mire ment kedvenc műfajával, azt az előző három választás fideszes kétharmadai világosan megmutatták. Érdemes volt, „kollégák”? Kicsit visszavehetnétek az arcotokból, hiszen nem profik, hanem borzas hajú kisgyerekek vagytok, a szakma selejtje – és megnyugtatlak benneteket, nemcsak azok vagytok, annak is látszotok.