A Tisza-partiak az első félidőben az összesítésben már tíz találattal is vezettek, de a veszprémiek felálltak a padlóról és az utolsó másodpercekig izgalmassá tették a párharcot. Amikor úgy tűnt, hogy a Veszprém megtörheti ellenfelét, Bodó Richárd rendre átlendítette csapatát a holtponton, így a Szeged 11 év után ismét bajnok.

A Szeged ezzel megtörte a veszprémiek egyeduralmát, Vranjes csapata mindössze egy Magyar Kupát tud felmutatni ebben az idényben.

A bajnoki döntő visszavágója már az ötödik meccs volt a két csapat aktuális idényében. A bajnokságban két idegenbeli siker született, októberben a Veszprém 30-21-re, márciusban a Szeged 32-31-re győzött vendégként. A Magyar Kupa debreceni döntőjében április közepén 23-21-re a veszprémiek nyertek, míg a döntő első felvonásán 32-28-ra nyert hazai pályán a Szeged. 2002 óta egyébként mindig a Szeged és a Veszprém között dőlt el az aranyérem sorsa, 2007 kivételével pedig a végeredmény mindig ugyanaz volt, veszprémi arany, szegedi ezüst.

A 32-28-ra megnyert első mérkőzés után a Veszprém „beragadt a rajtnál” a hazai visszavágón, a Szeged az első félidőben végig 3-4 góllal vezetett, a szünetre 17-14-es előnnyel vonultak a Tisza-partiak. A második félidőben feltámadtak a címvédő hazaiak, a 40. percben először egyenlítettek, a 42-ben pedig fordítani is tudtak, de a négygólos hátrányt egy híján nem tudták ledolgozni.

Az utolsó bő negyedórára gyakorlatilag egyszemélyes csapattá formálódott a Szeged, Bodó tartotta együttesét a párharcban. 

Amikor már úgy tűnt, teljesen megtöri ellenfelét a házigazda, Bodó újra rendkívül fontos gólokat szerzett, és az utolsó percet kétgólos különbséggel kezdték meg a felek. Az utolsó percekben ellenállhatatlan Tönnesen visszahozta csapatát az aranykapuba, és a veszprémi Blagotinsek az utolsó másodpercben szorongatott helyzetből meg is szerezhette volna a döntő gólt, de próbálkozása kimaradt.

Hogy Bodó mekkora teljesítményt nyújtott, azt jól jelzi, hogy az utolsó 23 perc 57 másodpercben hét gólt szerzett a Szeged, ebből hatot Bodó.