A hétfői nap híre egyértelműen az volt, hogy egy általános iskolás diák a földhöz vágta a kecskeméti vadaspark vemhes szurikátáját, ami ettől kimúlt, ahogy a leendő utódai is. A gyerek a tiltás ellenére nyúlt a ketrecbe, ezután a kicsinyeit védelmező állat megharapta.

A hír természetesen megosztja az internetet. A szomorú eseményt először lehozó BAON mellett a kecskeméti lapok kommentjeit néztük át, mert a kis állatka a kecskemétiek kedvence volt.

Megfigyelhető, hogy két iskola alakult ki a szurikátaügy mentén, ezeknek persze vannak radikális és mérsékelt követői is. A két nézet között legfőbb különbség az, hogy ki a hibás szegény Zara, a vemhes szurikáta haláláért.

A mérsékeltebb kommentelők csak addig mennek el, hogy miért nem tanították meg a gyereket arra, hogy mit jelent az a kifejezés, hogy "nem". Az irányzat radikális követői szerint viszont az a minimum, hogy most a gyereknek kellene beállni a kifutóba a szurikáta helyett. Esetleg oroszlánt vagy tigrist kéne simogatnia, vagy a legkeményebbek szerint őt is agyon kellene csapni. Az is felmerült, hogy egyedül a szülők hibája az egész.

Õk sokkal mérsékeltebben állnak az ügyhöz, általában azt vetik fel, hogy miért lehetett egyáltalán hozzáérni az állatokhoz, miért csak akkor tiltották ezt meg, amikor a szurikáta vemhes lett. Van, aki szerint egyenesen az állatkert igazgatója a felelős a történtekért.

Lejjebb egy harmadik, az elsőhöz kapcsolódó filozófiai irányvonal jelenik meg, mely a tanárt teszi felelőssé.

Mi nem szeretnénk igazságot tenni az ügyben, bár az mindenképpen figyelemre méltó, hogy mennyien gondolják komolyan ma is a Talio-elvet, sőt, ezt egyesek még fokozzák is azzal, hogy egy állat életéért egy ember életével kell bűnhődni. Szintén érdekes, ahogy rögtön gyermekneveléssel kapcsolatos filozófiai vitává képes fajulni egy ilyen hír alatt a beszélgetés.