Azt láthatjuk, hogy az Európában élő muszlimok beilleszkedése komoly akadályokba ütközött és ez elsősorban annak köszönhető, hogy az iszlámra mint vallásra tekintettek, nem mint egy komplex civilizációra — jelentette ki Incze Nikoletta, a Politikai Iszlám Tanulmányok Központjának kutatója.

A szakember hozzátette, az ’50-es évek óta észlelhető egy olyan erős politikai iszlám irányzat, amely meghatározza a muszlim hívők egy részének politikai nézeteit. Ha azt vizsgáljuk, hogy milyen szervező erő működik ezeken a közösségeken belül, akkor azt láthatjuk, hogy egy olyan politikai ideológiával állunk szemben, amelynek az alapjait megtalálhatjuk az iszlám alapműveiben.

Európa egyik nagy vívmánya, hogy különböző vallások, felekezetek békében tudtak egymás mellett élni, azonban az iszlám nemcsak vallásként, hanem politikai ideológiaként is működik és ezt eddig figyelmen kívül hagyták — mondta a kutató.

Európában az elmúlt évtizedekben fokozatosan kialakultak azok a gócpontok, ahol az iszlám élet meghonosodhatott. Ezt hallgatólagosan elfogadták a politikusok — mondta a műsorban Horváth József biztonságpolitikai szakértő.

2015-ben azonban minden megváltozott, hiszen a migránsok hozták magukkal a saját országuk kultúráját Európába, és így nem szocializálódtak. E kultúra része volt a radikális iszlám, amelyre nagyon fogékonyak lehetnek az Európában élő, identitásukat kereső muszlimok — tette hozzá.

A szakértő a szombati késeléses merénylettel kapcsolatban elmondta, a párizsi hatóságok a lehetőségekhez mérten jól léptek közbe, hiszen gyorsan hatástalanították a csecsen támadót, de ennél többet a jelen helyzetben nem tudnak tenni az ilyen merényletek megakadályozására.

Nem lehet minden sarokra rendőröket állítani, nem lehet minden egyes radikális iszlám nézeteket kifejtő embert lehallgatni – tette hozzá. Az európai biztonsági szervek egy olyan 22-es csapdájában vannak, amelyből kitörni szinte lehetetlen, ameddig a bevándorlási hullám nem mérséklődik, ameddig a már bent lévőket nem lehet megszűrni.

— mondta Incze Nikoletta. Amit radikalizálódásnak nevezünk, az inkább egyfajta visszatérés az iszlám gyökereihez.

Az iszlám alapművei ugyanis komoly eligazításokat tartalmaznak arról, hogyan lehet a dzsihádot, a szent harcot megvívni. Az erőszakos cselekmények pedig csak a jéghegy csúcsát jelentik: a dzsihádot nemcsak karddal lehet megvívni, hanem, ahogy mondani szokták: beszéddel, tollal, cselekvéssel — mondta.

Európa pedig lehetőséget ad a szólásszabadságra, még az olyan szélsőségesnek mondható esetekben is, mint néhány radikális iszlamista szélsőségesnek minősíthető megnyilvánulása — tette hozzá.

Ezek az elemek ellentétesek az iszlám saría törvényekben foglaltakkal. Az ugyanis nem teszi lehetővé a vallásszabadságot, a nemek közötti egyenlőséget, sőt a muszlim és nem muszlimok között sincs egyenlőség — tette hozzá.

A radikális iszlám erősödésével jelentősebbé vált Európában az antiszemitizmus is. Franciaországból tízezrével menekülnek el a zsidók, vagy éppen költöznek el olyan helyre, ahol úgy gondolják, jobban meg tudják majd magukat védeni, ahol például páncélozott harci járművek biztosítják a zsidó iskolák biztonságát — mondta Horváth József.

A kutató szerint pont az a probléma, hogy amíg nem ismerjük az iszlám alapvető előírásait, addig egyes esetekre azt lehet mondani, hogy azok egyes szélsőséges muszlim megnyilvánulások voltak. Ezért ki kell választanunk az iszlám alapelveiből ezeket és ki kell mondanunk, hogy ezek nem férnek bele az európai alkotmányos értékrendbe — tette hozzá.