Ameddig a demonstrálók egy jó bulinak fogják fel az egészet és ész nélkül támadnak embereket, addig a rendőrök éjjel-nappal ügyelnek arra, hogy ne történjen baj.

Jól jött, hogy a rendőrök ott voltak akkor is, amikor az ellenzéki tüntetők többször leköpték, lökdösték és sértegették a politikusnak vélt egyházi vezetőket. A három egyházvezetőnek a rendőrök éberségének köszönhetően nem esett nagyobb baja, így rendőri biztosítással egy taxiba ülve elhagyhatták a helyszínt.

A sajtószabadságot hirdető tüntetők nem tűrik, ha valaki velük ellentétes véleményen van. Ezért már a Echo TV munkatársait is megpróbálták ellehetetleníteni, miközben a stáb a tüntetésről próbált tudósítani.

A lincselésre készülő tömegtől még egyetlen baloldali sem határolódott el. A toleranciáról, az elfogadásról és a nyílt társadalomról prédikáló ellenzékből még senki sem tette szóvá a felhergelt tömeg magatartását.

Helyettük megtette egy magyar rendőr, aki nap mint nap a Kossuth téren teljesít szolgálatot. Mi nem is tennénk hozzá semmit, olvassátok el teljes terjedelmében.

"Sziasztok! Elfáradtunk... Nincsenek szabadnapok, nincs pihenés, pár óra alvással élünk. Család? Lassan elfelejtik, hogy létezünk. Hogy miért? Mert a "demokraták" tüntetnek. Akkor voltunk utoljára ennyire kifacsarva, amikor idegen betolakodóktól kellett védenünk a hazánkat. De most nem tudjuk, ki támad, mit támadnak és mit kell védenünk?!

Parancsot teljesítünk. Parancsot, amit csak akkor vonhatunk kétségbe, ha bűncselekményre szólítana. Azonban emberek is vagyunk. S bizony vannak kétségeink. Hajnaltól késő estig tesszük, amire utasítanak. Miközben azt ordítják az arcunkba, hogy ezzel rosszat teszünk, hogy az Alaptörvény, amire felesküdtünk, érvénytelen, tehát mi is "érvénytelenek" vagyunk. Hogy mi van?!

A nyugdíjasok osztják nekünk az észt... azok, akik simán zsebre tették a karácsonyi, majd a húsvéti 'erzsiutalványt'. Azok a nyugdíjasok, akik nyugdíjban lehetnek... nekünk az már nem lesz. A 20 éves diák osztja nekünk az észt... az, aki egy percet nem dolgozott, lázad minden ellen, 40 éves koráig az anyja nyakán él, 5 diplomája lesz, de munkája semmi. A munkanélküliek osztják nekünk az észt... mert kedden 9-20 óra között az átlagember vagy dolgozik, vagy munkába készül, nem a Kossuth téren rázza az öklét. S közben mi állunk velük szemben.

Nekünk kiabálnak, nekünk szólnak be, velünk kötekszenek. Mi hallgatjuk, hogy "diktatúra"...de vajon ha akkora itt a diktatúra, miért kell ott állnunk és tűrnünk ezt szótlanul? Hisz mi vagyunk ott arccal az arctalan tömeggel szemben. De ott vagyunk. Mert erre esküdtünk fel: hogy teljesítjük a parancsot. S nem kapunk olyan parancsot, hogy 'oszlatás'. Mert demokrácia van és szólásszabadság. Mert a népnek joga van... nekünk meg kötelességünk. Csak már elfáradtunk.

Tessék mondani, Önök a tüntike előtt és után hol "teccenek" alukálni? Otthon?! Valóban?! Mi meg a laktanyában... ahol vagy fűtés nincs, vagy meleg víz nincs, vagy egyik sincs. 50 éves ágyakon, 10/15-n összezárva pár négyzetméteren. S mindezt olyan szívesen beleordítanád te is az arcukba, de nem teheted. Mert akkor meghurcolnak, tönkretesznek és kirúgnak."