Mindig mulatságos, amikor a tisztesség, az egyenesség, az őszinteség maszkjába bújt emberről kiderül, hogy egy hazug, utolsó imposztor. Lehet, hogy ez gyengeség a néző, a szemlélő részéről, lehet, hogy ilyenkor annak örülünk, hogy még sincsenek tökéletes emberek, talán a saját esendőségeink alól próbáljuk magunkat felmenteni. Nem tudom. De az biztos, hogy az agresszív baloldali színész, Philippe Caubere bukásában van valami mulatságos. És mégsem tud az ember Caubere-n olyan nyugodtan nevetni. Elmondom, miért.

Philippe Caubere jó színész, még ha Magyarországon – érthetően – kevésbé ismert. Filmekben nem sokat játszott, annak idején a nagy rendezőnő, Ariane Mnouchkine színésze volt, ötórás Moliere-jében ő maga volt Moliere. Aztán egyszemélyes eladóestszerűségekkel járta az országot. Ilyen értelmiségi one-man-show-kat csinált. Sokaknak tetszett, én egy előadását láttam, majdnem három óráig kellett nézni egyedül a színpadon, dögunalom volt. A sznobok kedvence ő, nehéz volt jegyet szerezni, de másfél óra után elkezdtek szállingózni kifelé a nézők a színházból.

Nekik megjött az eszük. Lehet, hogy én is sznob vagyok (vagy csak lusta), kivártam a végét. Kár volt persze. Philippe Caubere az az ember, aki mégis ismerős mindenkinek Magyarországon. Kerüli az igazi megmérettetést. Nem engedi, hogy megítéljék. Nem engedi, hogy színésznek tartsák, mert akkor kiderülne, hogy nem akkora, mint mondjuk Michel Piccoli vagy Gérard Depardieu. Õ több, mint egy színész. Mivel nem lett sztár, ezért megveti a népszerű színészeket, számára Belmondo egy senki (dehogy az, ezerszer nagyobb színész). Saját magát úgy határozza meg, hogy ő Philippe Caubere. Ismerős gondolkodás. Schilling Árpád sem a rendezők versenyében akar indulni, mert abban lemaradna. Mondjuk éppen Vidnyánszky Attila mögött. Õ a Schilling Árpád-bajnokságban indul. És milyen igaza van. A Schilling Árpádok között kétségtelenül Schilling Árpád a legjobb. Na, ilyen Caubere is.

Hogy beszéljenek róla, ráadásul ne úgy, mint egy hétköznapi színészről, mindig is agresszíven politizált. Már 1995-ben felszólította az embereket a francia elnökválasztáson, hogy a kommunista Robert Hue-re szavazzanak. Később is folyton a szélsőbaloldal mellett agitált. Aztán csodák csodája, tavaly feltűnt a bukott szocialista gazdasági miniszter, Macron oldalán. Macron, akinek nincsenek eszméi, aki voltaképpen nem gondol semmit a világról, a Rotschild bankház egykori bankára, a nagyot mondó és gyengekezű politikus, az eddigi legnépszerűtlenebb francia elnök. De Caubere valahogy megérezte, hogy Macron nihilizmusa még hasznos lehet. Talán meghálálja a támogatást. Még ősszel is egy regionális újságban Macron mellett agitált. És most úgy tűnik, megérte.

Az történt ugyanis, hogy egy negyven év körüli nő feljelentette a rendőrségen. Ahogy mondani szokták, a sors iróniája, hogy az ideológiáját, terét vesztett baloldal utolsó nagy fellángolása, a MeToo-mozgalom söpörheti el a baloldal színészét. Már amennyiben Macron nem segít neki.

Röviden a lényeg: az egyik Caubere-előadás után egy rajongó néző, egy toulouse-i asszony megkereste Caubere-t, az felvitte magához, bevitte egy sajátos szexszobába, meg akarta erőszakolni, de nem sikerült. Caubere már a színházban megszerezte a nő számát, egy év múlva megint felhívta, találkoztak, majd a nőt felcsalta a szállodai szobájába. Ott Caubere meztelenre vetkőzött, először megütötte, majd fojtogatni kezdte a nőt. A rendőrségen később a nő azt mesélte, hogy miközben fojtogatta, a 60 évesnél is idősebb színész azt hörögte: mama, mama! Azt még vitatják, hogy megerőszakolta-e vagy sem. Caubere verziója szerint egy idő után a nő hagyta magát.

Erősen olybá tűnik, Caubere-nek megérte jóban lenni az elnökkel. Szabadlábon van, sőt, próbálhatja új előadását. Voltaképpen a fojtogatást sem tagadja. Csak a szexuális erőszakot.

És ahogy lenni szokott, mivel ismert baloldali színészről van szó, irtózatos a csend Franciaországban. Jobboldali színész ott, mint tudjuk, alig van, vagy persze nyilván van, csak nem meri megmondani. Alain Delonon kívül, akinek ugye nincs sok vesztenivalója, hiszen csodálatos pálya van mögötte, 82 éves, rajta kívül egyetlenegy ismert színész nem mert kiállni a jobbközép jelöltje, Fillon mellett a tavaszi választásokon. A baloldali értelmiség (vagy álértelmiség) terrorja iszonyatos Franciaországban. Jean Reno és Christian Clavier, amikor tíz évvel ezelőtt nyilvánosan támogatták Sarkozyt, a kritikusok szemében sztárszínészekből megvetendő, rossz bohócokká váltak. Egyik napról a másikra.

A baloldali francia művészeknek mindent lehet. Caubere még azzal is elismerést tudott kiváltani néhány évvel ezelőtt, hogy Sarkozyt azzal támadta: mégis, miért harcol a prostitúció ellen? Nyilatkozata – férj, családapa és kurvázó vagyok – óriási sikert aratott a baloldalon. Mindegy, mit mond, milyen baromságot, a lényeg, hogy az erőskezű, konzervatív elnök, Sarkozy ellen mozgolódott.

Most viszont lebukott. De Macron elnök Franciaországában meglepő lenne, hogyha nem úszná meg. Ezért nehéz lebukásán olyan vidáman nevetni.