"Nagy jövõ áll az illiberalizmus ideológiája elõtt"
2018.04.15. 15:50
Illiberalizmus. Nagy ideológiai és politikai jövő áll e nehezen kiejthető szó előtt. Az osztrák, olasz, szlovák, lengyel, sőt a német választások után Orbán Viktor magyarországi választási diadala rá a legutóbbi ékes bizonyíték. A nyugati elitek a jelenség populizmusát ostorozzák, mintha bármit is jelentene még ez a fogalom"
– írja Zemmour a Le Figaróban.
"Orbán dolgozta ki az illiberalizmus elméletét, amelyet a liberalizmussal, de nem a piacgazdasággal állított szembe. A kommunista igát elszenvedett országok nem is lehetnek ellenségei a piacgazdaságnak, ám a 2008-as válság ráébresztette a magyar vezetőket arra, hogy a globalizált liberalizmus egy őrült és hegemonikus gépezetté vált, ahol a pénzvilág rendelkezik minden hatalommal és joggal. A liberális és az illiberális társadalmak végső elkülönülését ugyanakkor a 2015-ös migránsválság hozza el. A német és francia liberális társadalmak multikulturális társadalmakká váltak, lemondva határaik és identitásuk védelméről. Ezekben az országban a bíró szabja meg az emberi jogi vallás által ihletett normákat, amelyek mindenkire kötelező érvényűek. Így született meg az, amit érzelmesen jogállamnak neveznek, és amit szándékosan vagy tudatlanságból összekevernek a demokráciával. Márpedig éppenséggel ellentétes fogalmak ezek: a jogállamban a bírók kormányoznak, a bírói oligarchia erőlteti rá törvényét a népre, míg a demokrácia a nép uralma a nép által a nép érdekében" – írja Zemmour.
A liberalizmusnak és az illiberalizmusnak, a jogállamnak és demokráciának ez a szembenállása lesz a jövő meghatározó ellentéte Európában. Helyébe lép a szuverenisták és a föderalisták, a szocialisták és a liberálisok közti, elavult ellentéteknek."
Ez a magyar elmélet lehet a francia jobboldal nagy esélye is, ha képes megragadni."
Zemmour szerint Orbán igyekszik lazítani a gazdasági és a kulturális liberalizmus szoros kötelékén, amelyet a piacgazdaságnak megtért hatvannyolcas baloldal hozott létre a nyolcvanas években. Orbán elfogadja az előbbit – még ha állami ellenőrzés alá is vonja –, az utóbbit viszont elutasítja Európa keresztény gyökereinek a nevében.
Az illiberalizmus megteremti a különböző jobboldali pártok szövetségét, maga mellé állítva a népi szavazóréteget azáltal, hogy elítéli a "nagy népességcserét" és rámutat Európa iszlamizálódásának veszélyére.
Az illiberalizmus az illedelmesen gondolkodó média és a brüsszeli Európa-párti ideológusok új ellensége. És ez a legjobb bizonyíték arra, hogy kelet felé kell tekintenünk.”
(Mandiner)