A liberálisok és az igazikonzervatív derpegők első reakcióiból nem az olvasható ki, hogy bármit is tanultak volna a tegnapi választás eredményeiből. Inkább azt publikálják, hogy hányan gugliztak rá hajnali háromkor a bulinegyedben a „kivándorlás” szóra (kicsit aggódni is kezdtünk, hogy vajon mi lesz velünk, mi lesz az országgal alternatív életművészek és a szójalatte-babzsákfotel tengelyen létező kreatívjaink nélkül?), illetve kiírják a fészbukra, hogy „győzött a gyűlölet”, és az Orbán megetette egybites kampányával a birkákat. (A bónusz a „hiába győzött, máris bajban a Fidesz” emlékdíj versenyzőinek mérkőzése, a „magányos a diktátor” c. tragédia fél felvonásban.)

Amíg ezen a vágányon haladnak, az életben nem fogják tudni megfordítani ezt a mérkőzést.

Tegnap elmentek szavazni azok, akik nem figyelik a Közös Ország Mozgalom, a Viszlát, kétharmad! mozgalom és a számtalan további „Orbánnak mennie kell” című workshopot. Nem nézik éjt nappallá téve Kálmán Olgát, nem szervezkednek a Facebookon. Nem ismerőseitek a Facebookon. És még az is lehet, hogy nincsenek is fent a Facebookon. Akik tegnap szavaztak, azokat nem tudjátok feljelenteni és letiltatni a Facebookon. Tegnap ők szólaltak meg. Azok, akik a buborékon kívül élnek.

Nem olvassák a New York Times online oldalát, de az Indexet sem. És nem érdekli őket mindaz, amit az újságírók és éttermiségiek csócsálnak, hogy „európai értékek” meg „fékek és ellensúlyok”, hogy mi huszadik és mi huszonegyedik századi, nem Bibó- és Acton-idézetekkel fekszenek és kelnek. De kik is ők?

Vajon ezek a buborékon kívüliek tényleg egybites birkák, vidéki suttyók, akik csak a gyűlöletből értenek? Ez a legegyszerűbb magyarázat a liberálisok számára, mert így nekik nincs felelősségük (ahogy sose szokott lenni). Õk mindent (jobban) tudnak (mernek, tesznek), csak a nép ostoba.

Tegnap – elsősorban – a vidék népe mentette meg Magyarországot. Õk azok, akik a haladók szerint csak a gyűlöletből értenek és ostobák. Pedig nem gyűlöletből szavaztak. Azért szavaztak, mert nekik még ismerősek a „haza”, „ország” és „nemzet” képzetek, még ha nem is beszélnek ezekről sohasem. Ebben élnek. Nem kell nekik cirádásan elmagyarázni, hogy mi is a kultúránk és mit kell megvédeni, mert abban élnek. Tudják. Tudják, hogy fontos a gyerekeik és az unokáik jövője, és tudják azt is, hogy nem szeretnék, ha mások kívülről beavatkoznának abba, hogyan éljenek. Nem elméletekben és absztrakciókban élnek, hanem a mindennapok világában, és abban magától értetődő, hogy mi az a haza, nemzet, ország, nem kell kielemezni, megfejteni, sőt még kimondani sem.

Õket sosem halljuk a nemzetközi és hazai médiazajban, és nagyjából nem is érdekli ez őket. Nekik elég egyszer megszólalniuk. Tegnap megtették. És minden más tejesen lényegtelen. Lényegtelen, hogy taktikai vagy technikai, lényegtelenek az „ideológiai viták”, az ellenzéki pártok között az összefogósdi-nem összefogósdi.

És mindaddig, amíg a haladók nem értik meg, hogy ezeknek az embereknek mi és miért fontos, addig soha nem fogják tudni megfordítani ezt a meccset – direktórium, kéksisakosok vagy vörös hadsereg nélkül. Akik tegnap a kormány maradására szavaztak, azok szeretik az országukat. Nem filozofálnak ezen, nem fejtenek meg, ez nekik természetes. A haladók részéről ideje lenne végre megérteni és nem lenézni őket – ha már ugyanerre ők képtelenek.