A fenti okokból kifolyólag én sem tulajdonítanék a kelleténél nagyobb jelentőséget annak, hogy egy hete folyamatosan kapom a Facebooktól a tiltásokat. Tényleg érdektelen lenne, hogy Zuckerberg valamelyik katonája szakmányban kezdte lekapni a publicisztikáimat az oldalamról, majd nekiállt statáriális jelleggel kiróni rám – nyilván szigorúan a szólásszabadság jegyében – a tiltásokat.

Hiszen nagyon sok helyre van lehetőségem írni, talán nincs is olyan jobboldali újság, hírportál, ahol ne jelent volna még meg írásom június óta.

Amiért mégis fontosnak vagy ha úgy tetszik ijesztőnek gondolom a folyamatos cenzúrázásomat, az az, hogy egészen a múlt hét elejéig egészen hatékonyan ki tudtam cselezni a gondolatrendőrségként funkcionáló Zuckerberg-galaxist. Aki követi a közéletet, az előtt nem titok, hogy jobboldali kollégáimat, barátaimat, harcostársaimat hónapok óta karanténban tartja a legnagyobb és legfontosabb közösségi oldal. Megadja, Ambrózy és Jeszenszky több hónapja nem tudja a Facebookon megosztani a cikkeit, gondolatait, de még boldog karácsonyt és húsvétot sem tudnak kívánni szeretteinek/ismerőseiknek.

Én – velük ellentétben – egy nagyon liberális közegben szocializálódtam, ahol kénytelen voltam megtanulni újbeszélül kommunikálni, és emiatt a folyamatos és önkéntelen öncenzúra miatt már rutinszerűen használom a politikailag korrekt beszédet. Melegekre nem használom a “b” betűs szót, a transzneműeket nem hívom retardáltaknak, a feketéket sem feketének, hanem afroamerikaiaknak nevezem, a migránsokat pedig nem szoktam learabozni/terroristázni, így aztán egészen egy héttel ezelőttig nem is találtak rajtam fogást a liberális cenzorok.

Írásaimban mindig igyekszem inkább a liberális lakájpropagandisták által megtévesztett balliberális barátaimat meggyőzni az igazamról, az igazságról.

Arról, hogy nyugaton – bár a libsi sajtó a leggusztustalanabb módon megpróbálja elhallgatni – megjelent az antiszemitizmus és a homofóbia.

Arról, hogy a nyugati nagyvárosokban naponta követnek el a zsidók és a melegek ellen gyűlölet-bűncselekményeket.

(Természetesen engem keresztény emberként az is felháborít, hogy Németországban 5 év alatt 2000 templomot számoltak fel, az ilyen rettenetesen szomorú eseményekről is szoktam írni, de mint mondtam, én azt is legalább olyan fontosnak tartom, hogy liberális barátaimnak is végre felnyíljon a szemük.)

A minap például Miskolci Nemzeti Színházban jártam, ahol megnéztem a Kabaré című művet.

Mint mondtam, ismerem a színházi világot, így aztán azzal is tisztában vagyok, hogy a színészek, rendezők, díszlettervezők és dramaturgok között meglehetősen felülreprezentáltak a liberális értékrenddel szimpatizáló művészek.

Nekik (is) írok. Eddig nekik is volt lehetőségem írni.

Mert tudom, hogy engem inkább elolvasnak, mint azokat az újságokat, ahova írok. Valószínűleg nem értenek velem mindenben egyet, sokan biztosan utálnak is, de ha már minden 4. művész elolvassa, amit lejegyeztem, és legalább egy pillanatra elgondolkozik azon, hogy nem biztos, hogy mindenben az RTL-nek a Hír TV-nek, az Indexnek és a 444-nek van igaza, hogy bizony igenis menekülnek Párizsból a zsidók, hogy a zsidó tanulókat folyamatosan terrorizálják muszlim társaik, hogy a melegeket újabban rengeteg fizikai támadás éri, és hogy a migráció, mint olyan, a legkevésbé sem a gondtalan sokszínűséget, a boldogságot és az együtt dalolós, szivárványszínű ruhákban táncolós 68-as, idillinek hitt időket hozta el, hanem olyan konfliktusokat újított ki, amiket már régen eltűntnek hittünk, nos akkor már megérte.

Akkor már megérte megírni.

Néztem a Kabarét, néztem a zsidó kereskedő Schultzot, aki azt meséli, hogy bedobták az ablakát a nácik, és arra gondoltam, hogy a darab szereplői, a darab alkotói vajon tudják-e, hogy most ugyanúgy dobálják be a zsidók ablakait nyugaton? Vajon tudják-e, hogy jelenleg például Hollandiában, Amszterdamban a muszlimok támadják meg ugyanilyen módon a kóser boltokat?

Vajon az a rendező, aki némileg áthallásosan a Soros-plakátok gyűlöletkeltő hatására utalva rendezte meg a darabot – nem, nem alföldisen aktuálpolitizálva, nem szájbarágósan, nem agresszívan kampányolva, de azért mégis félreérthetetlenül – hallott-e erről az esetről?

Szami Bar On amszterdami étterem tulajdonos, akinek kóser éttermét a patinás Vondelpark déli oldalán többször is megtámadták bevándorlók az utóbbi időben. A Beer Seva-i IDF-veterán nem félti magát, de úgy véli, antiszemita terror zajlik ellene. Azt is elmondta, miért támogatja Geert Wilderst és a magyar határkerítést.

"A kormány baloldali, és ezért nem akarja kimondani az incidensekről, hogy azok a muszlim terrorizmus esetei. Antiszemita terror zajlik ellenünk, és úgy kezelik, mintha csak a tulajdonunkat rongálnák” – mondja a kóser étterem tulajdonosa.

És mondaná most a darabban szerepelő, zsidó származású Schultz is. De nem mondja.

Nem ezt üzeni a darab rendezője, Mohácsi János...

Talán pár héttel ezelőtt olvastam az amszterdami zsidóról szóló cikket, és miközben néztem a Kabarét, végig az ő története járt a fejemben. Hogy a színészek vajon tudnak-e erről az esetről?

Hogy vajon Mocsai János hallott-e korunk Schultzának szomorú esetéről?

Mert az általuk olvasott portálokból egészen biztosan nem hallhattak róla. A 444, az Index és a HVG bár bőszen őcsényezik, Soros-plakátozik, gyűlöletkeltőzik, de ezekről a történetekről nem hajlandó beszámolni.

Vajon a Kit Kat Klub konferansziéját zseniálisan játszó, friss Jászai Mari-díjas Harsányi Attila tudja-e, hogy milyen támadásoknak vannak kitéve nyugaton a melegek és a transzneműek?

Vajon látta-e Vay Márton/Blanka riportját, ahol arról beszél, hogy csak a bevándorlók lakta negyedekben érik inzultusok az identitása miatt?

Lehet, hogy tévedek – bárcsak tévednék –, de szinte biztos vagyok benne, hogy az alkotóknak és a szereplőknek nem az általam leírt esetek lebeghettek a szemük előtt, amikor kidolgozták a jeleneteiket, a karaktereiket és a mozdulataikat, hanem az őcsényi panziós vagy a napokban igazoltatott, migránsnak nézett fejkendős hölgy.

Pedig ezek a sajnálatos esetek meg sem közelítik azokat a brutális támadásokat, amikor például a migránsokat támogató kölni polgármestert nyakon szúrta egy olyan választója, akit nem a Soros-plakátok, hanem a személyes tapasztalatai dühítettek fel.

Vagy amikor Andreas Hollstein polgármester nyakát vágta el hasonló okokból egy altenai lakos.

A németországi bűnözési statisztikákból az is kristálytisztán látszik, hogy az ottani lakosok nem Õcsény területén parkoló kisbuszok kerekeit szurkálják ki, hanem a menekültszállásokat gyújtják fel és a migránsokat verik répára baseballütők segítségével.

Se Kölnben, se Altenában nincs egy darab Soros-plakát sem. Nincs Echo TV,  nincs 888, nincs Pesti Srácok.

Migránsok vannak.

Meg rengeteg konfliktus, és a konfliktusokból származó gyűlölet és bűncselekmény.

Nekem, aki nem csak az Index és a 444 meghamisított, cenzúrázott híreit olvasom, valószínűleg egészen mást üzent – az egyébként zseniális – Kabaré, mint az alkotóknak és a szereplőknek.

Nekem azt üzente, hogy újra egy olyan kor köszöntött be, amikor a zsidókat, a melegeket, a kisebbségeket üldözik. Nem a nácik, nem a csúnya fideszesek.

Hanem a bevándorlók.

Azt üzente, hogy újra itt van egy olyan világ, amikor a transzi/meleg konferansziét hazafelé menet újra megverik.

Nem a nácik. Hanem a saría rendőrök.

A Schultzok boltjainak az ablakait pedig bedobálják a mohamedán radikálisok.

És, hogy ezek a hírek nem juthatnak el a hírbuborékba kényszerített liberális barátaimhoz, mert engem levett a sakktábláról Zuckerberg.

Engem, aki megírom, hogy veszélyben vannak a kisebbségek.

Mert már ezt sem lehet leírni a Facebookon.

Aki nem térdre esve hozsannázik a migrációról, azt villámgyorsan lekapja Zuckerberg gondolatrendőrsége.

És nem maradnak ellenvélemények, csak Kabaré. Aminek a végén legördülnek a horogkeresztes függönyök, hogy hirdessék, hova vezet a gyűlölet és a propaganda. 

Szomorú. 

Vagy inkább Kabaré...