Taktikai fogócska: a demokrácia és a szabad választás halála
2018.03.30. 20:28
Gyuri bácsi pénze végtelen, legfőbb tevékenysége jelenleg a magyar választások háttérből való hekkelése, és ebben szoros szövetségesre talált a Lajos-médiában, illetve a balliberális, politikacsináló online médiában. Na meg az RTL-ben, amely nagyon ellenzéki, ha a reklámadó réme sújtja, és nagyon barátságos és bulváros, ha a magyar kormány hagyja, hogy degeszre keressék magukat a német tulajdonosok.
Szóval Gyuri bá adott pénzt a kis aktivistáinak, hogy trollkodjanak, ha már a szervezetlen és alapvető politikai képességekkel nem rendelkező hazai ellenzék erre képtelen. Közös Ország Marxija pedig megmérte a körzeteket –mikroadományokból, naná – így összejött a szar-szappan-szalámi koalíció (Copyright: Deutsch), ahol egy nótát fúj az Auschwitzban győzelmi jelet mutogató jobbikos a munkásőrségért nosztalgiázó dékással, valamint a napelemőrült, zöld elempés a lámpavasakkal álmodó szocialistával.
A nóta meg úgy szól, tök mindegy kire, csak taktikusan, mindenki szavazzon a legesélyesebb ellenzéki jelöltre – aki amúgy egyébként esélytelen. Hiszen ha lenne bármennyi esélye, akkor ott loholna a fideszes jelölt sarkában, de a legtöbb választókörzetben az első – tehát esélyes fideszes – és a második helyezett – tehát az egyébként esélytelen ellenzéki – jelölt között bő 15-25% különbség van.
Ez a taktikai mizéria a demokrácia és a pártrendszer megcsúfolása is: tulajdonképpen az aktivistasereg úgy akarja meghekkelni a választást, hogy egyszerű, befogott orrú taktikai szavazássá alacsonyítja le.
Rá akarják venni a nyuszikát – ezek mi lennénk, a választópolgárok –, hogy az erdő tanácsába szavazzuk be a rókát vagy a farkast, mert az amúgy első helyen álló szarvasnak pusztulnia kell. Vagyis a taktikázás üzenete az, ki az esélyes(íthető) – jelenleg második helyezett – a vezető fideszessel szemben. Csakhogy ettől még a képlet nem változik, a legerősebb jelölt általában a fideszes, és nem is véletlenül az.
Taktikázás helyett talán jobbnak kellene nála lenni, nem?
Az egész taktikai összefogósdi a politika halála, a demokrácia, a szabad választás megcsúfolása.
A taktikai szavazás erőltetése politikamentes politika – mindegy hogyan, csak egyezzen ki a Munkásőr folyóirat archívuma felett párás szemmel nosztalgiázó kisnyugdíjas a karlengető, borsodi bakancsos bomberdzsekissel és a visszahúzódó tarisznyás elempéssel, aki zölddel kel és hál.
A taktikázás a politikai verseny, a versengő alternatívák jogosságának totális tagadása, és egyben a szabad választás megcsúfolása. A taktikázás csak szavazógéppé fanatizálja Gulyás Marxi és Lukácsi Katalin felajzott híveit. Esélytelen kicsik görcsölnek lécci-lécci-lécci a hatalomért, és nem számít már semmi, se a programok, se a jövőnk. Semmi, csak az, hogy a nyuszikának meg lett mondva, a szarvas helyett a második helyezett rókára vagy farkasra kell voksolni, taktikusan.
Az sem fair ebben a játékban, hogy a hosszútávfutás aktuális 3. helyezettje lepasszolja a zsebében lévő doppingszert a második helyezettnek, hogy az majd a célszalagnál elsőként fusson be.
Jelenleg a taktikai szavazás ugyanis csak azt jelenti, hogy az egyébként esélytelenekből akarnak esélyest csinálni – akkor is, ha ezen jelöltek esélytelensége nem véletlen, és az esélytelenek lehet, hogy világnézetileg egyáltalán nem férnek össze, ahogyan a szavazóik sem. Nem véletlenül álltak eddig kisebb tömbökben az esélytelenek mögött, mint ahányan a fideszes jelölt mögött eddig felsorakoztak.
A taktikai szavazás ilyen jellegű propagálása egy taktikai erőszak, és már nem a választásról – mint demokratikus döntéshozatalról –, hanem egyfajta erőszakoskodásról szól: mennyé' szavazni, mindegy, hogy kire, csak taktikusan. Azért ha lehet, csak tartsuk fenn magunknak a jogot a szabad választásra, ha már a demokratikus választás ethosza egy fontos érték.
Szavazni utoljára ugyanis az MSZMP és a Népfront jelöltjeire kellett. Nagy taktikusan.
Szerencsére most is van más választás.