Kedvenc haladóink vért izzadva igyekeznek ismét azt bizonyítani, hogy a bevándorlás, ha nem is álprobléma, úgy kikerül minket, mint a gazdasági válság Bajnai Gordi idejében. A bevándorlás helyett tehát jobb lenne, ha Orbán Viktor és kormánya a valódi problémákról beszélne. Ilyen valódi probléma lehet az, amit a függetlenobjektív média terít, miszerint a kormány Jimmy Hoffa holttestét és a Kennedy-gyilkosság titkos aktáit csempészi az országba, amit Kósa Lajos édesanyja juttat el az arab bankrendszeren keresztül az MNB-be 1300 darabban. Vagy valami ilyesmi.

Az ellenzék és az ellenzék szekerét toló függetlenobjektív média szerint tehát ismét álprobléma a bevándorlás, és dehogy bontanák ők le a kerítést. Hiszen nem akarják. A probléma csak az, hogy ha ez a miskulancia, a „szar-szappan-szalámi” koalíció (© Deutsch Tamás) nyer, akkor nem is kell akarniuk, ugyanis az akaráshoz is kevesek lesznek. Az állítólagosan nem létező globalisták és az állítólagosan nem létező Soros ugyanis semmi másra nem várnak, mint egy gyenge kormányra Budapesten, hogy aztán kedvükre játszhassanak vele. Mégis milyen erőt tudna felmutatni bármilyen külső befolyással szemben Detti, Feri, Geri, Andris és Gaby? A csicskaságból már most válogatott kitüntetéseket szerzett pártok és vezetőik mindenféle ellenkezés nélkül adnának szabad kezet Gyuri bának és kisinasainak, akikről immár minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy Magyarország megleckéztetésén munkálkodtak a bácsi megbízásából külföldön (ld. hangfelvételek). Nemhogy a kerítést lebontanák, ha azt kérnék tőlük, de még a bácsi körmeit is levágnák grátisz.

Ez a miskulancia maximum néhány hónapot tudna túlélni, és a túlélés még finom kategóriának számít a valósághoz mérve. A kérdés az: akarjuk-e nézni ezt a Survivorbe oltott Benny Hill Show-t néhány hónapig? Persze, kétségtelenül roppant szórakoztató lenne, meg az is, ahogy Orbán a műsor zárásaként belovagolna, és tetemre hívná a szivárványrongyokba öltözött Budapestet. Ha csak a szórakoztatási faktort nézem, akkor én is ezt szeretném, csakhogy a szórakozás ebben a külpolitikai-geopolitikai helyzetben luxus.

Az éttermiség állandó siráma az, hogy mindig a „legkisebb rosszra” kell szavazni. Jellemző, hogy ez az éttermiség nünükéje, mert aki kinőtt a mesekönyvek és a politikai utópiák világából, az tudja, hogy tökéletlen világokban a dolgok rendje az, hogy a legkisebb rosszra szavazunk, mert a „legfőbb jó” nem földi kategória és így emberi erővel nem is valósítható meg. Az éttermiségi ezzel nem kíván foglalkozni, mert az ő egóját, eszét, szépségét stb. nem korlátozhatja semmi, legfőképp nem egy földöntúli valóság vagy az emberi tökéletlenség.

Más kérdés, hogy mi az aktuális formája a megváltásnak. A függetlenített éttermiség megtalálta magának a taktikai szavazást, ez most az új megváltás, ami megszabadít bennünket a diktatúrától. (Ideális esetben a munkásőr néni tudni fogja, hogy arra a helyes szkinhed gyerekre kell szavazni, mert ő az esélyes.)

A balliberális és az ún. „csalódott fideszes” vagy „kiábrándult jobboldali” éttermiségiek és sleppjük egyként támogatja ezt az aktuális megváltási modellt, ki-ki a maga indokai alapján. Tanulságos ebből a szempontból az e heti Magyar Narancsot átlapozni (figyelem, azt mondtam, átlapozni, nem azt, hogy megvenni, nem tömjük aprópénzzel Gyuri bá zsebét, én sem tettem). A balliberális éttermiség színe-java, krémje, habja, cseresznyéje beszél itt arról, a kisnyilasokra szabad-e szavazni úgy demokratikusan, mint morálisan. Ez egy jó teszt és a többség el is hasal rajta. Az „elvek emberei”, akik nem engednek a huszonegyből soha, akik éhen is halnának, csak hogy szembe szálljanak minden rosszal, azt mondják, hát persze, hogy lehet rájuk szavazni, sőt kell is, hiszen az aktuális megváltási modell ezt kívánja meg. Mindeközben címeres éttermiségiek neonácizzák Orbánt, amin az ember tényleg már csak röhögni tud kínjában. Ahhoz, hogy az embernek semmi kapcsolata ne legyen a létező valósággal, minden bizonnyal éttermiségivé kell válnia.

Tisztelet a kivételnek, például Hajós Andrásnak, aki halálpontosan látja, hogyan és miért mozog úgy a liftügynök a pártjával, ahogy. (Miért van az, hogy a haladó éttermiség berkeiben rendre Hajósnak kell annak lennie, aki látja ezeket, és legalább a saját mércéinek éles helyzetekben megfelel? – lásd, ő volt az egyetlen, aki annak idején a Hír TV-ben lemondásra szólította föl Gyurcsányt.)

Tegyük ezt tisztába: akik ezen a teszten most elhasaltak, azok soha a büdös életben többé nem kérhetnek számon semmiféle „morált” senkin. És nem azért, mert a „mi” mércéinknek nem felelnek meg, hanem mert a sajátjuknak nem felelnek meg. Aki sértettségből, egyéni ambícióktól hajtva, vagy pusztán éttermiségi nárcizmusából fakadóan képes azokra ikszelni, akiket nemrég még „barna veszedelemként” látott, az szépen elásta a saját, még talán megmaradt tekintélyét, és okkal fog belefulladni a jelentéktelenségbe. Ha már itt tartunk, egy kis emlékeztető:

Aztán ott vannak a „kiábrándult jobboldaliak” vagy fideszesek, akik nyilvánvalóan csakis a nemzet és a közösség érdekében akarják rászabadítani a „szar-szappan-szalámi” koalát az országra. Õket sem a hiúság és a becsillogás vágya hajtja, hanem önzetlenül teszik azt, amit. A balliberális párjaikhoz méltó motivációkkal bírnak, ha már nem volt becsillogási lehetőség Orbán árnyékában, hát majd lesz a miskulancia oldalán.

Egy pillanatra se higgyük már el, hogy a végtelenül hiú éttermiségiek önzetlen nemzetszeretetből akarják hatalomba segíteni a Twin Peaks következő évadjának karaktereit. A moralizáló éttermiség valójában csak a saját egója fényében szeret sütkérezni, és azt kéri, ehhez a tevékenységhez csatlakozzanak mások is. És míg azokat az egyszeri szavazókat kár volna hibáztatni, akik ilyen-olyan okokból nem kedvelik Orbánt (bár ez persze teljességgel érthetetlen, de a világ tökéletlen, ugye); addig, akik skriblerként és éttermiségiként ezt a miskulanciát segítik, azokat súlyos felelősség terheli, mert ennél felelőtlenebb projektben aligha lehet részt venni. Akinek a közösség, a nemzet, az ország fontos, az egy működésképtelen, szedett-vedett társaságot nem segít hatalomba. Ez ennyire egyszerű.