Vasárnap óta eufória van. Az ellenzéki sajtóban legalábbis biztosan, hiszen jól sikerült a színpad megácsolása.

Jól sikerült az országos kampány, hiszen Márki-Zay Péter „független” jelölt megnyerte a hódmezővásárhelyi időközi polgármester-választást.

Jól sikerült a színdarab is, hiszen már címet is kapott a HVG-től: „ellen-fülkeforradalom”.

És talán akkor lesz a legnagyobb az öröm, ha a hódmezővásárhelyi történetet visszatapsolják, és jöhet – 2014 után másodjára – az „összellenzéki összeborulás”.

Csakhogy. Kezdjük az elején: az ellenzéki pártoknak egy olyan időközi helyhatósági választás jelenti a kiindulópontot, ahol maguk el sem indultak. Nem állítottak jelöltet, csak bebújtak egy magát jobboldali értékrendűnek valló jelölt mögé. Jobbikos, szocialista, gyurcsányista jelöltnek erre vajmi kevés esélye lett volna egy jobboldalival szemben.

Aztán az ellenzéki média szépen lassan elvégezte helyettük a kampányolást. Jöttek is a hódmezővásárhelyi címlapok, jöttek a „leleplező” riportok, és sikerült az egész választást egy országos, az Orbán-kormányról szóló népszavazásként interpretálni az olvasók felé.

Ezen a héten meg ma már ott tartunk, hogy nem telik el nap, hogy a magát függetlennek, objektívnek aposztrofáló siserahad-média „összellenzéki összeborulásra” ne buzdítana.

Harmincnyolc nappal a választás előtt azt sulykolják az ellenzéki pártoknak, hogy teljes önfeladással fordítsanak hátat a saját szavazóiknak. Magyarán: egy jobbikos szavazzon a gyurcsányista jelöltre, az elempés adja a voksát egy szocialistára, és így tovább.

Harmincnyolc nappal a választás előtt azt kérik az ellenzéki pártoktól, állítsák át a „kampánygépezetüket”, hogy minden, amit eddig mondtak, az nem számít, csak az, ami Hódmezővásárhelyen történt.

Harmincnyolc nappal a választás előtt arra buzdítják az ellenzéki pártokat, hogy tegyék félre az érdekeiket, mondjanak le az egyéni jelöltjeikről, kampányoljanak inkább annak a rivális jelöltnek, akire korábban maguk is konkurenciaként tekintettek.

Nos, ezek azok a „változtatások”, amiket nagyon nehéz elvárni egy párttól. Főleg, hogy bő egy hónap múlva itt van a választás. De könnyű az Index-HVG-444 triumvirátusnak erről papolnia, hiszen semmilyen politikai következménye nincs az unszolásuknak. Véleményklímát generálnak, amit az ellenzéki pártoknak kell elszenvedniük.

Ha tényleg minden egyéni körzetben összejönne a koordinált jelöltállítás, akkor rosszabb eredményre számíthatnak az ellenzéki pártok, mint legutóbb, 2014-ben.

• Ugyanis, ha egy összellenzéki jelölt bukja a körzetét, az összes ellenzéki párt töredékszavazata odavész.
• Ha egy összellenzéki jelölt megnyeri a körzetét, akkor is felmerül a kérdés: kinek a frakciójába ül be a képviselő?
• Ha egy jobbikos mögé áll be egy balliberális vagy fordítva, vagy máshogy (akár hallgatólagosan is), egyiküknek biztos bukta a körzet.
• Ha egy ellenzéki párt országos listát is akar állítani, ahhoz 27 egyéniben kell jelöltet (9 megyéből plusz a fővárosból) állítania.
• Végül, ha valamelyik ellenzéki pártnak törölnie kell (vagy nem jön össze) az országos listáját, akkor elesik a 149 milliós állami támogatástól is, ami alapvetően csökkenti az esélyeket.

2014-ben 10 egyéni választókerületet nyert meg az akkori baloldali összefogás. Az ellenzék száma azóta kettővel gyarapodott, a mostani parlamentben 12 ellenzéki képviselő ül egyéni körzetből.

Április 8-án azonban nagyot bukhatnak az ellenzéki pártok.

Az egy az egy elleni verseny nem kedvez nekik, nincs lepattanó töredékszavazat, nincs repeta, nincs pénz, és lehet, hogy az új parlamentben nem is lesz frakciójuk. Ahhoz ugyanis kell az 5 fő vagy az önálló országos listán elért 5 százalékos eredmény.

Pont a Jobbik 4 évvel korábbi példája mutatja, hogy nem érdemes beállni az „összellenzéki összeborulásba". Hozták is a 24 főt. Az LMP is ennek köszönhette saját egzisztenciáját.

Ha pedig valaki beáll a történetbe, félő, hogy kimarad a jutalomfalatokból. Mert mint 2014-ben is láttuk, az összefogás legnagyobb pártja, az MSZP tudta csak hozni (a közös lista mellett) a kötelezőt. A többiek – DK, Párbeszéd, Együtt, Liberálisok – pedig (egy-két egyéni kivételével) épphogy becsurogtak a parlamentbe.