A politikus kifejtette, hogy a kommunista rendszer lélek és hit nélküli kiszolgálókat kívánt, akik az emberből és a földi létből csak azt fogadták el, ami fizikailag megfogható volt, ezért félelemből táplálkozó gyűlöletet éreztek, ha valakiről nyilvánvaló volt, hogy tudja, az életben a láthatatlan fontosabb a láthatónál, a szellem az anyagnál, a hit az erőnél, a lelki közelség a fizikai távolságnál, az eleve elrendeltség a hazugságból felépült akadályoknál.

Kifejtette, hogy a kommunisták tudták, hogy az egyházakat és híveiket kell megtörni, mert a hit igazsága és állhatatossága a legnagyobb veszély a hazugságban alakuló diktatúrára, egy olyan totalitarizmusra, ahol a belső szabadságukat kevesen tudják megőrizni.

– fogalmazott Gulyás, aki szerint a térség államait az a Sztálin tekinthette amerikai és brit jóváhagyással hadisarcnak, aki saját kommunista elvtársai számára már jóval korábban sztahanovista versenyt hirdetett gyilkolásból, kínzásból, megfélemlítésből, a nemzetek elnyomásából, kiéheztetéséből és bekebelezéséből, ezt pedig a világháború végeztével Közép-Európára is kiterjesztette.

Gulyás Gergely idézte a Gulágot megjárt Alekszandr Szolzsenyicint és kijelentette, hogy a Nyugat a második világháborúban nem az egyetemes szabadságért harcolt, hanem saját szabadságáért. A politikus elmondta, hogy mérföldkő volt a kommunista hatalom kiépítésében, amikor 71 éve ezen a napon, mit sem törődve a joggal, letartóztatták, majd a Szovjetunióba hurcolták Kovács Bélát, a kisgazdapárt főtitkárát, aki aztán csak 1956-ban szabadult a fogságból.

– közölte Gulyás Gergely, aki emlékeztetett, hogy az elhurcolt politikus bűneként – sok társához hasonlóan – azt rótták fel, hogy szabad, független, keresztény Magyarországot akart.

Az eseményen beszélt Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója is, aki a hagyományos és a modern hazugság közti különbségről beszélt, mondván, az előbbi lényege szerint elrejt, az utóbbi pusztít; Hannah Arendt fél évszázaddal ezelőtt leírt gondolatához azt fűzte hozzá, hogy "mi, Közép-Európában magunkra maradtunk a kommunizmus emlékezetével", de legalább nem kell hallgatnunk arról.

– mondta Schmidt, majd hozzátette, hogy a kommunizmus bűnei felett nem csak, hogy nem született ítélet, mint Nürnbergben a nácizmus felett, de történelmünk eddigi leghosszabb totális diktatúrájához az úgynevezett fejlett Nyugat ma is megengedően, elnézően, sőt gyakran némi rokonszenvvel viszonyul.

Véleménye szerint ők nem értették meg, mi a kommunizmus, nem értik tehát a posztkommunizmust sem, nem élték meg úgy, mint mi, "ezért nem értenek meg bennünket".

– mondta.