A magyar nyelvű ismertető szerint a film 2016-ban az ostrom elé néző Aleppóban játszódik. A történet hősei a „Fehér Sisakosoknak nevezett önkéntes mentőcsoport, (…) az elsők, akik bemennek a lebombázott épületekbe és a romok között sebesültek után kutatnak.”

A Fehér Sisakosok – a nemzetközi médiában ismert nevén White Helmets – humanitárius civil szervezetként definiálja magát, a nyugati média pedig a pártatlan segítségnyújtás bajnokaiként ünnepli őket, hiszen a felkelők által elfoglalt területeken a bombázások áldozatain igyekeznek segíteni – állítólag mindenféle megkülönböztetés nélkül. Három tény azonban a laikus magyar mozilátogató számára is feltűnhetett: a dokumentaristának titulált alkotásban egy szó sem esik a dzsihadistákról, nőket nem látunk sem az utcán, sem az önkéntesek otthonaiban, végül pedig munkájuk nem tanúskodik sok szakértelemről, ám ezt akár a nehéz körülményeknek is betudhatnánk.

A szír önkéntesekből álló „mentőosztag” aleppói hétköznapjait bemutató dokumentumfilmet a médiakampány végül az Oscar-jelölésig röpítette. Ám ennek egyik – vélhetőleg nem kívánt – eredménye lett az is, hogy az osztag kapcsolatrendszere és finanszírozási forrásai iránt felébredt némi kíváncsiság. A napvilágra került botrányos tények ismeretében nem meglepő, hogy a világhálóról gondosan eltüntették azon videofelvételek többségét, amelyek egyértelműen bizonyítják a Fehér Sisakosok dokumentumhamisításait és elköteleződését az al-Kaida szíriai leányvállalata, az an-Nuszra Front mellett. A lényegi összefonódásra rávilágító bizonyítékok azonban így is rendelkezésre állnak, elsősorban két tényfeltáró újságíró, a brit Vanessa Beeley és a kanadai Eva Bartlett riportjainak, valamint a YouTube-ról a Vimeora átmentett videóknak köszönhetően.

A szervezet háttere önmagában is számos kérdést vet fel. A Fehér Sisakosok egy Szírián kívülről irányított, többközpontú, politikai célokat szolgáló propagandagépezet része. Az osztag önkénteseinek toborzását 2013-ban kezdték meg Törökországban, a brit katonai titkosszolgálat leszerelt tisztje James Le Mesurier vezetésével. A Fehér Sisakosok honlapján a Hollandiában bejegyzett Mayday Rescue alapítványt jelölik meg közvetlen támogatóként. A Mayday Rescue tizenkét közel-keleti országban tart fenn irodát, többek között Jordániában, Dubaiban és Törökországban és ezekből brit, dán és holland kormányzati támogatású programok végrehajtását végzi. Partnerei közé sorolja az ENSZ Biztonsági Tanácsát és a célországok önkénteseit egyaránt. A támogatók köre ezzel azonban még korántsem merült ki. A Syria Civil Defense (Szíria Polgári Védelem) néven is fémjelzett Fehér Sisakosok szervezetének nem volt elegendő egyetlen. A működésüket dicsőítő médiakampány finanszírozói között nyugati állami szereplők és az USAID mellett megtalálhatjuk Soros Györgyöt is, mégpedig két másik, a szíriai lázadókat nyíltan támogató szervezeten, a Purpose Inc. PR-cégen és az AVAAZ – világszerte 46 millió aktivistát mozgató – virtuális közösségén keresztül.

A globális rendszerbedöntő hálózat többközpontú, amelyben minden csomópont más feladatot lát el. A Purpose finanszírozói megrendelik a nemzetközi kampánytevékenységet, ami ennek megfelelően 2014-ben meghirdette a Szíria-kampányt (The Syria Campaign), amelynek deklarált célja, hogy a civilek érdekeire hivatkozva az ország politikai térképét a demokrácia jelszavával újrarajzolja. A „rendszerváltó” kampánynak a pénz és a fegyver mellett „emberi arc” is kell, természetesen szenvedő. Így lesz a Fehér Sisakosok csapata a kampány emblematikus szervezete, a Mayday szíriai tevékenysége pedig a kampány szerves része. Az embermentőknek titulált szervezet hatalmas média nyilvánosságot kap a nemzetközi sajtóban. Az általa bejelentett atrocitások miatt légtérzár bevezetését követelik, a „civil kezdeményezéshez” pedig az AVAAZ gyűjti világszerte a szavazatokat. Az online petíciógyűjtő szervezet weboldalán két projekt egyértelműen a szír rendszer megdöntésére szólít fel, kilenc másik pedig az európaiaktól követeli szíriai menekültek befogadását. A szervezet ajánlói között találjuk Martin Schulzot, aki szerint az AVAAZ által gyűjtött sok millió petíciót az Európai Parlament sem hagyhatja figyelmen kívül.

Az AVAAZ online lobbi szervezet 2007-re datálja megalakulását, mégpedig azzal a céllal, hogy – tükörfordításban – „olyanná tegye a világot, amilyenné a legtöbb ember mindenütt akarja”. Aktuális céljaik között szerepel a bálnák megmentése, a konföderációs zászló betiltása és a szírek számára menedék biztosítása. Az AVAAZ két korábbi formációból jött létre, egyikük a Res Publica egy már nem működő petíciógyűjtő szervezet, a másik a Moveon.org. Ez utóbbi az Egyesült Államokban a Demokrata Párthoz köthető petíciógyűjtő vállalkozás, amely 1,6 millió dolláros támogatást kapott Soros Györgytől és nejétől 2004-ben. Az NGO Monitor szerint a Res Publicát 2008-ban 250 000 dollárral támogatta Soros. A Res Publica időközben megszűnt és feltételezhetően az AVAAZ-ba olvadt.

Ilyen hátszél mellett aligha tűnik fel, hogy Kelet-Aleppóban an-Nuszra Front által működtetett saría bíróság épületében volt a garázs, ahol a Fehér Sisakosok a mentőautóikat tartották. Filantróp cselekedeteikkel csak a lázadók által megszállt területeken jeleskednek, a dzsihadistákkal együtt ünnepeltek, egy színlelt mentőakciójukról készült videofelvétel miatt még a CNN is nyilatkozatot adott ki. A Fehér Sisakosok dzsihadista és mentőalakulati ruházatban egyaránt pózolnak, jelen voltak lincselések, kivégzések helyszínén, a szír állami hadsereg katonáinak holttestével pedig a győzelmi mámorban békeaktivistákhoz aligha illően bántak. Raed Száleh, a Nobel-békedíjra is felterjesztett szervezet jelenlegi vezetője nem kapott vízumot az Egyesült Államokba, jóllehet felkérést kapott, hogy az ENSZ-ben beszédet mondjon.

Végül pedig essék néhány szó arról a propagandagépezetről, amely megteremtette az érinthetetlen Fehér Sisakosok mítoszát, azaz a világ közvéleményét tudatosan félrevezető, a háború rendezésének elvi alapjait is megrengető lobbikampányt provokált. Aleppó a végsőkig című „dokumentumfilmet” a brit Doc Society indította hódító útjára, a promózásban pedig nagy segítségére volt a Good Pitch (az elnevezés legjobb fordítása „jó dobás”). A Doc Society egy 2005-ben alakult brit-amerikai kettős székhelyű NGO, amelynek küldetése, hogy korszakalkotó dokumentumfilmek forgalmazását segítse, és ezeket világszerte elérhetővé tegye. A szervezet kiemelt finanszírozója a Bertha Foundation, amely Soros Nyílt Társadalom Alapítványával karöltve finanszíroz kulturális projekteket – valamint munkatársaik számára is átjárhatóságot biztosít –, egy másik finanszírozója pedig a Sundance, amelyet bőkezűen támogat a Soros-birodalom.

A Good Pitch olyan filmek marketingjével foglalkozik, amelyek társadalmi változást ösztönöznek és lobbi-, illetve kampánycélokra használhatóak. A Nyílt Társadalom a Good Pitch hivatalos támogatója. Az Aleppó a végsőkig diadalútján a következő állomás az volt, amikor 2017-ben a Sundance fesztivál dokumentumfilm kategóriájában az első helyezést kapta. Már csak a márciusi Oscar-gála van hátra, hogy küldetését beteljesítse és elhitesse a világgal, Kelet-Aleppóban soha nem voltak dzsihadista terroristák, s a háborút csupán békés civilek ellen vívják. A film elkészítésének háttere, sikere és politikai célú felhasználása jól példázza, hogy a propagandaháború a hibrid hadviselés része. Ebben a humanitárius nem kormányzati szervezetek a legkiválóbb eszköznek bizonyulnak, nem csupán álhírek és hazugságok terjesztésére, hanem a politikai nyomásgyakorlás, de akár a belügyekbe való fegyveres beavatkozás, azaz katonai intervenció igazolására is.

A háromközpontú stratégia kulcselemei tehát a konfliktus gerjesztése, a közvélemény befolyásolása és polarizálása, amely a konfliktus rendezését ellehetetleníti, valamint a konfliktus kiterjesztése tömegek mozgatásával és olyan ideológiával, amely szuverén államokra a humanizmus nevében idegen érdekek szolgálatát kényszeríti. E módszer immár Európában sem ismeretlen. A szíriai háború eseménytörténete rendkívül fontos az európai politikai trendek alakulása szempontjából is, a párhuzamok pedig különösen szembeötlőek, amikor a nyugati média által gerjesztett és fenntartott hazugságkampány és a civil szervezetek célzatos propagandaeszközként történő felhasználásának európai és hazai példáira gondolunk. Az egybeesés nem véletlen, hiszen a globális káosz gerjesztésének nagymestere, Soros György számára Szíria, a Balkán, Magyarország vagy éppen Németország csupán egy-egy „állás” a világpolitika sakktábláján. Humanitárius vészhelyzet ürügyén ugyanis be lehet avatkozni mind a kibocsátó, mind pedig a befogadásra ítélt országok belügyeibe. A migrációs áradat 2015-ös tetőzése alapjaiban rengette meg kontinensünk politikai és biztonsági klímáját. A változást Soros György üdvözölte és ünnepelte, miként teszi azt a világ számos konfliktuszónájában, ahol szervezetei készen állnak arra, hogy a jobb élet reményében útra kelőknek megmutassák az irányt Európa felé.