Persze, hogy a közelgő országgyűlési választásra gondolok. És arra a hírre, hogy a baloldal (bármit is jelentsen ez) nem mást, mint Eörsi Mátyást indítja a fideszes Farkas Sándor ellenében.

Eörsi Mátyás, akinek ugye kereken annyi köze van Szenteshez, mint öszvérnek a klarinéthoz, rögtön nagylelkű bejelentéssel kezdte: ha győz, Szentesre költözik.

Erről nekem először is az jutott szembe, hogy ha ő Szentesre költözik, milyen jó, hogy én már elköltöztem onnan.

Másodszor pedig arra gondoltam, hogy ez a szegény ember nem tudja, mire vállalkozott. Az én szentesi földijeimben mindig is akadt egy jó nagy darab a lóhátról pisáló, dacos magyar úrból: Eörsi Mátyás egyelőre belevetette magát a sugár útjába, most pedig mindenki várja, hogy mi lesz. Szentesen nemhogy egy budapesti ügyvédet, de a csongrádiakat vagy a vásárhelyieket sem szokás befogadni az úri társaságba, és nem azért, mert elmaradottak az emberek, hanem azért, mert elsősorban a saját fajtájukban bíznak. Vica versa a szentesiek sem nagyon rúgnak labdába Csongrádon vagy Vásárhelyen, de miért is kéne, közéleti kalandokért az ember nem fárad át a szomszéd városba. Ami tehát konkrétan Eörsit illeti, nem hallottam arról, hogy bármiképpen kötődne Szenteshez, nem nálunk volt szatócs a nagypapa, nem nálunk társult körömletépő gyilkosokkal, így aztán csak arra gondolhatunk, hogy valaki rosszat akart neki, és egyszerre Szentesen találta magát.

Szentes annak idején a száműzetésben élő Kossuth Lajost választotta országgyűlési követnek, merthogy a becsület mindennél fontosabb. Jókai Mór cseppet híresebb volt Eörsi Mátyásnál, mégis úgy megbukott, mint a huzat: a szentesiek ügyesen meglapogatták a vállát, amikor jelöltként a városba látogatott, de mást támogattak.

Készséggel elismerem, hogy Szentes jelenlegi MSZP-s polgármestere, a disznótolvajlásért elítélt, nem szentesi születésű Szirbik Imre kivétel, de hogy ő miért és hogyan lehet még mindig a helyén, az nekem, a született szentesinek is olyan fogós kérdés, amelyre csak komplex pszichológiai, gazdaságtörténeti és ontológiai választ adhatnék, de ehhez most nincs kedvem.

Mindenesetre egyszer volt Szentesen disznóvásár, Eörsinek annyi esélye van a győzelemre, mint SZDSZ-nek az újraélesztésre. Kossuth Lajos és Jókai Mór még a szentesieknek címezte mondandóját, de a 21. századi liberálisok láthatólag már csak választói csordában gondolkodnak, nem bajlódnak a személyes üzenetekkel.

Már a belépőt is elvétette ugyanis az ügyvéd úr, hiszen szentesi bemutatkozásán a következő személyre szabott, konkrét és ötletes programmal állt elő (aki nem hiszi, ellenőrizze le cikkünk első linkjén):

• Le fogom győzni Farkas Sándort.
• Véget vetünk Orbán Viktor uralkodásának.
• A változás győztesei a Csongrád megyei 03. vk. lakosai lesznek.

Erre csak azt mondhatjuk, hogy parádés. A szentesieket és környékbelieket a Csongrád megyei 03. vk. lakosainak nevezni olyan, mint a budapesti ügyvédi irodában orrot fújni zsebkendő nélkül. Tekintsük a szentesiek külön szerencsétlenségének, hogy az MSZP és a DK paktuma Szentesre, nem pedig Mosonmagyaróvárra vagy Kisvárdára száműzte dr. Eörsit, aki nyilván már évekkel ezelőtt kidolgozta hárompontos reformcsomagját, a megfelelő nevek és választói környezet csereszabatosságára is gondolva.

De térjünk csak vissza oda, hogy Eörsi Mátyás Szentesre költözik, ha megnyeri a választásokat.

Én azt kérdem: miért csak akkor? Nem lehetne most, azonnal? Az istenadta nép nagyon szereti, ha budapesti ügyvédek vegyülnek el közötte, van még két hónap a kampányból, hajrá!

Lássuk csak, hogy nézne ki ez pontosan.

A kajáni határban, a tanyák között baljósan süvít a metsző februári szél. Pitymallatkor Sanyi bácsi tűnik fel a barázdák között, kezében demizsont lóbál, hosszúra nyúlt a tegnapi mulatság. Ejnye, megnézem már ezt a Matyi gyereket, gondolja serényen az öreg, majd meggyorsítja lépteit.

A tanyaudvaron a kuvaszok majdnem eltépik a láncot, annyira fogják az érkezőt. Sanyi bácsi letámasztja a demizsont a meszelt fal mellé és fülel egy sort. Bizony, hátul már ganézik valaki a disznóólban.

— Adjon Isten, jó reggelt, Matyikám!

És akkor feltűnik ő.

Kezében villa, fején kucsma, lábán szaros gumicsizma. Tekintetében tűz, láng, azonosulási szándék. Eltekintve attól, hogy dr. Eörsi Mátyás öltönyben és szemüvegben ganézza a disznóólat, szakasztott mása bármelyik kajáni parasztembernek.

— Jó reggelt, szomszéd!

Sanyi bácsi a szemével csippent egyet.

— Aztán ha elvégződött, Matyikám, egy kupicával megköszönteném!

— Nem vagyok én olyan csoze, Sanyi bátyám, hogy mán reggel hatkor igyak – perlekedik a nyakig szaros ügyvéd. – Meg aztán annyi eszem van éppen, hogy nem állok a csurgásba! Amint végeztem, bemegyek Szentesre, kicserélem a könyveket a hétre, mert a Biblián kívül már nem maradt más olvasmányom. Abból meg nem lehet kifundálni, hogyan segítsek az agrárszektornak, ha megválasztanak.

— Az anyja istenit, de rendes gyerek ez a Matyi! – gondolta Sanyi bácsi és megcsavarta a bajszát. — Csak tudnám, kitől és miért kapta ezt a Mátyás nevet, felénk 1948 óta senkit sem neveztek el így – tűnődött tovább, aztán lassan elbúcsúzott és elindult. Útközben dúdolgatott, és arra gondolt, ő bizony belép valamelyik baloldali pártba, bármelyik is érje meg a tavaszt, egy csak marad a végére. Hátha akad még ott Pesten egy-két Matyi, az ő disznóólára is ráférne egy kis ganézás, mert már itt fáj, ott fáj, fene egye meg az öregkort!

Ilyenek jutottak eszébe, ahogyan a feltámadt februári szélben hazaballagott a demizsonjával.