A balliberális Abcúg néhány kitalált történetet valódiként jelentetett meg. Az írás olyan szürreális, hogy ha van egy kis időd, akkor – a fenti linkre kattintva – mindenképpen érdemes elolvasni, mielőtt nálunk tovább folytatod az olvasást. Garantált a remek szórakozás. Az index.hu természetesen öles betűkkel hozta le ezeket a sztorikat. Ezen a sikeren felbuzdulva mi is felkerestük néhány olyan honfitársunkat, akik az ellenkezőjét tették, és inkább a hazatérés mellett döntöttek. Eszternek Karácsony Gergely megjelenése adott új reményt, Ágnes kiborult a franciaországi fenyegető légkörtől, Annamari a brit iskolarendszer és egészségügy miatt jött haza, Kálmán pedig úgy érezte, hogy kiölték belőle a hazafiasságot. Bármiféle egyezés az Abcúgon megjelent írással csak a véletlen műve.

Vörös Eszter (a riportalany nevét kérésére megváltoztattuk) a Medgyessy- és Gyurcsány-kormányok tűzvonalában dolgozott 2002-től egészen 2010-ig. Valóssággal királylányéletet élt, ugyanis rengeteg pénzt keresett, például hitel nélkül tudott magának lakást venni. Ennek ellenére mégis betelt a pohár, 2010-ben költözött el Franciaországba, de ehhez komplex okok vezettek.

Eszter a Medgyessy- és Gyurcsány-kormányok alatt a Miniszterelnöki Hivatalban dolgozott tanácsadóként, ahol fontos területért volt felelős. Õ vitte fel az államtitkár urakhoz a hivatal bejáratától azokat a pénzzel teli reklámszatyrokat, amelyeket Taxis Gyuszi és más fontos személyek szerettek volna eljuttatni a gépezet megolajozására.

„A minisztériumban tulajdonképpen teljes garnitúraváltás volt a választások után. Itt kezdtem érezni azt, hogy most már elég” – mondta a 2010 utáni állapotokról.

Eszter nemcsak a kormány mocskával, hanem az egészségügy állapotával is közvetlenül találkozott, amikor 2010-ben egy rutinszerű vakbélműtétbe orvosi műhiba miatt majdnem belehalt. Elmondta, hogy hihetetlen módon az addig ragyogóan működő egészségügy a választások után néhány nap alatt leromlott.

Eszter nehezen törődött bele, hogy vége a királylányéletnek Magyarországon, ezért 2010-ben külföldre, Franciaországba költözött, ahol egy nyugdíjasotthonban ápolóként dolgozott. Később szerencsére visszatérhetett korábbi foglalkozásához és immár Francois Hollande elnök hivatalába vihette a pénzesszatyrokat.

2018-ban a hazatérés mellett döntött.

„Jó látni, hogy a szocialisták így megerősödtek Karácsony Gergely vezetésével. Ha kormányra kerülnek, akkor visszakaphatom a régi állásom” – mesélte, miközben izgatottságát alig tudta leplezni.

„Én nem szeretek egy olyan országban élni, ahol fenyegetve érzem magam” – mondja egy egykor Párizsban élő, azóta hazatért nő.

Szilvássy Ágnes (a riportalany nevét kérésére megváltoztattuk) 2015-ben döntött úgy, hogy nem szeretne Franciaországban maradni, mert nem akarta a gyerekeit abba a multikulturalizmusba belenevelni, amit az ottani oktatás képvisel.

A most 39 éves nőnek semmi anyagi indoka nem volt arra, hogy hazaköltözzön, a mai napig van két saját lakása Párizsban.

Ágnes nem tudta elviselni, ami az elmúlt években az oktatásban történt. Szerinte az irodalom annyira multikulti lett, annyira erőlteti a befogadást és a nyílt társadalom eszméjét, hogy az automatikusan a migránsok beözönléséhez vezet. Õ pedig nem akarta ebben nevelni a kislányait.

Háromgyermekes, stabil házasságban élő anyaként folyamatosan érezte, hogy megvetik – mind a rendszer, mind az emberek –, amiért ennyi fehér, katolikus gyermeket nevel.

„A bőrömön éreztem a megítélést. A kormány szerint mindenki király, aki nagycsaládos bevándorló, de mindenki meghalhat, aki nagycsaládos, katolikus és európai. Mi, nagycsaládos, háromgyerekes anyák csak rongyok vagyunk a rendszerben, a bevándorló számít csak embernek” – mondta Ágnes.

Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor Francois Hollande 2015-ben azt kezdte el pedzegetni, hogy még több migránst fogadjanak be Franciaországba.

Ágnes az ottani állapotokkal kapcsolatban azt mesélte, hogy a párizsi metrókban rengeteg a szexuális visszaélés, a városban szinte nemzeti sport lett a nők fogdosása a túlzsúfolt szerelvényeken. Véleménye szerint folyamatosan romlik a közbiztonság, főként a városban tanyázó migránsok miatt. Elmondta, hogy egy zsidó ismerősét a származása miatt a migránsok megverték.

Ágnest 2015-ben megdöbbentette a magyarországi migránsválság. Ám látva, hogy a több százezer újonnan érkező migráns Nyugat-Európa felé vette az irányt és a magyar kormány felhúzta a déli határon a kerítést, a hazatérés mellett döntött.

„Azt gondoltam, hogyha ilyen bizonytalanság van, hogyha fenyegetve érzem magam, akkor inkább megyek. Összepakoltam a bőröndbe, és kivettem egy lakást Budapesten” – meséli.

W. Annamari Angliából költözött vissza Magyarországra annak ellenére, hogy már olyan régen van kint, hogy elfelejtett magyarul. Nála az egészségügy és az oktatás robbantotta ki a költözést. Annamari lánya asztmával, a fia pedig hörgőszűkülettel küszködött, de az Országos Egészségügyi Szolgálat (NHS) megvonta tőlük a közgyógyellátási igazolványt, ezért elestek a gyógyszerektől és egyéb juttatásoktól, mindent zsebből kellett fizetniük. Emellett az orvosok paracetamolon kívül semmilyen más gyógyszert nem voltak hajlandóak felírni. Ráadásként napi szinten olvasta a brit sajtóban az olyan híreket, hogy a betegek a brit kórházak folyosóin halnak meg.

Az oktatásból is elegük lett, mert az éltanuló, jó iskolába járó gyerekein azt látta, hogy hiába próbálnak jól teljesíteni, ha közben egy csomó olyan felesleges dologról tanulnak 8-9 éves korban, mint például a transzneműség.

Annamari elmondta, hogy az iskolába járt néhány muszlim kisgyermek, akiknek a szülei elérték, hogy ezután az egész iskolában csakis halal menü legyen a menzákon. Egy nagyjából 500 diákot tanító intézmény néhány diákja miatt. Azt látta gyermekein, hogy lelkileg kezdenek összezsugorodni.

„Anyu, azt érzem, hogy csúszunk lefelé” – mondta Annamarinak a lánya, aki korábban sosem gondolkodott abban, hogy hazaköltözzenek, ám egy idő után mégis szükségszerűnek látta azt.

Annamari úgy érezte, hogy pont az a két terület – az egészségügy és az oktatás – hanyatlik egyre lejjebb, ami a gyerekeit leginkább érinti. A lánya színésznőnek készült, a fia pedig pilóta szeretett volna lenni, aminek a képzési ára nagyjából 70 000 font lett volna. Ráadásul a közhangulatot is nehezen viselte, utálta nézni, ahogy a migránsok WC-papírt, eszközöket lopnak a munkahelyükről.

„Belegondoltam abba, hogy a gyerekeim ilyen környezetben nőnek majd fel. Én leszek az első, aki azt fogja mondani nekik, hogy húzzanak haza, én pedig nem akartam nélkülük itt maradni” – meséli.

Annamari anyagi gondokkal is küszködött, ezek azonban önmagukban kevesek lettek volna ahhoz, hogy hazaköltözzön. Azért jött vissza, mert úgy érezte, hogy magára hagyta a választott hazája.

Ámbrás Kálmán 51 éves fenomenológus és amatőr méhész ma már feleségével hazaköltözött. Az ő esetében anyagi okai is voltak Franciaország elhagyásának, ugyanakkor megunta a sok hazugságot és a minden szinten egyre inkább a befogadást, a nyílt társadalmat propagáló politikát.

Úgy látja, hogy Franciaországban a politikusok nem tesznek azért, amiért megválasztották őket az emberek. Nem valósul meg a parlamentáris demokrácia, mert mindent a kisebbségek és a bevándorlók jogainak rendelnek alá. Míg Angliában, ha egy politikus kritizálja a bevándorlást, akkor idegengyűlölőnek bélyegzik, addig nálunk megkedvelik az emberek. Kálmán úgy érzi, hogy Franciaország már szinte nem is Európa része, hanem egy elhatárolt afrikai, közel-keleti sziget, ahova az emberek be vannak zárva és nem tudnak változtatni. Kálmán úgy érzi, hogy kiölték belőle a hazafiságot.