Ismert, hogy Németországban nagy hangsúlyt fektetnek a környezettudatosságra, amely valamiért olyan szinten összeforrt például az atomerőmű-ellenességgel, hogy inkább templomokat is lerombolnak, csak hogy barnakőszénhez jussanak.

Most nem az atomerőművek, hanem a levegőszennyezettség miatt aggódnak Berlinben, ugyanis az ország minden igyekezete ellenére sem sikerül teljesíteni az EU levegőtisztaság-védelmi határértékeit, amiért pedig az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárással fenyeget.

Két lépést tehet erre a német vezetés: drasztikusan korlátozza a magántulajdonban lévő gépkocsik használatát, vagy ingyenessé teszi a tömegközlekedést, azt remélve, hogy így annyian mondanak le az autók használatáról, mintha korlátoznák. A brüsszeli testület környezetvédelmi ügyekért felelős tagjának, a máltai Karmenu Vellának megküldött levélben – az MTI értesülése szerint – az utóbbi lehetőség megfontolásáról írt a német szövetségi kormány.

Hasonló fantasztikus ötlettel már mi, magyarok is találkozhattunk, 2010-ben az MSZP-s Horváth Csaba ígért ingyenes BKV-t. Láthattuk, mi lett belőle, úgyhogy nem is részletezzük tovább, helyette inkább nézzük meg a német szakértők válaszát a jelenlegi javaslatra!

A németországi közlekedési szövetség elnöke szerint például éves szinten 3-4 milliárd eurós bevételkiesést produkálna a döntés a városi kötöttpályás közlekedés terén, a német közlekedési szolgáltatók szövetsége az autóbusz-közlekedést is beleszámítva már több mint 12 milliárd eurós (4000 milliárd forintos) kiesésről beszélnek. Mindkét szervezet egyetért abban, hogy ezt az óriási hiányt csak adóbevételekből lehetne pótolni.

A tömegközlekedés ingyenessé tétele ellen szól az is, hogy a városi közösségi közlekedés kapacitáshatáron üzemel, ezért az ingyenesség bevezetése előtt komoly hálózati és járműfejlesztéseket kellene elvégezni. Mivel ez azonban nem megy egyik napról a másikra, ezért az ingyenes tömegközlekedés azonnali káoszt okozna.

Érdemes továbbá azt megemlíteni, hogy egyes számítások szerint települési közösségi közlekedés szintjén Németországban mintegy négymilliárd eurós beruházási elmaradás halmozódott fel. A hálózatok változatlan színvonalon történő továbbműködtetése évente 1,77 milliárd euróba kerül, és ekkor még nincsen szó kapacitásnövelésről. Az ingyenesség tehát ebből a szempontból sem tanácsos.

Ugyanakkor úgy tűnik, hogy a kezdeményezést csak azért is átültetik a gyakorlatba. A kancellária, a környezetvédelmi minisztérium és a közlekedési minisztérium közös levele szerint az újításokat öt városban – Bonn, Essen, Herrenberg, Mannheim, Reutlingen – próbálják majd ki, és a tesztek után döntenek az ingyenes tömegközlekedés és a többi mérlegelt átalakítás országos bevezetéséről. A fentieket figyelembe véve úgy gondoljuk, borítékolható a végeredmény.