A Deutsche Welle érdekes interjút közölt Gil Murciano (a Német Nemzetközi Politikai és Biztonsági Intézet, SWP) Közel-Kelet-szakértővel, aki Izrael szíriai beavatkozásának hátteréről beszélt, valamint arról, hogy ebben az új helyzetben milyen szerepe lehet Németországnak.

Mint arról a hétvégén beszámoltunk, felpörögtek az izraeli hadműveletek Szíriában, amelynek előzménye, hogy egy iráni drón berepült Izrael területére, majd erre az izraeliek elfogták azt és légicsapásokkal válaszoltak. A hadműveletben az izraeli légierő elvesztette egy repülőgépét, amelyet megtorolva további légicsapásokat indítottak szíriai területen levő iráni katonai célpontok ellen.

Arra a kérdésre, hogy az események egy újfajta, nyílt konfliktushoz fognak-e vezetni, a szakértő azt válaszolta, hogy egy kaotikus polgárháborúból egy új útra léptek az események. Irán egyre erőteljesebben van jelen Szíriában, ahol katonai és haditengerészeti támaszpontok létesítését tervezi és végzi. Izrael számára mindez új helyzetet teremt. Ez ugyanis az első alkalom, hogy régi ellenségük egy jövőbeni lehetséges támadás kiindulási pontjává változtatja Szíriát. Erre válaszul az izraeliek megváltoztatták stratégiájukat, és úgy tűnik, hogy nagyobb kockázatot is készek vállalni.

Arra a kérdésre, hogy Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök milyen messzire kíván menni ebben a konfliktusban, Murciano azt válaszolta, hogy a hétvége eseményei ezt megmutatták. Eddig nem volt példa arra, hogy az izraeliek nyíltan megtámadtak volna iráni erőket – többnyire a Hezbollahot és a szír kormányerőket támadták. Ez tehát egy új fejlemény. A csapások és ellencsapások sorozata pedig a konfliktus eszkalálódásához vezethet. Izrael szempontjából az a kérdés, hogy terveznek-e további csapásokat.

A szakértő szerint mintegy 7-10 ezer iráni vagy Iránhoz köthető milicista teljesít szolgálatot Szíriában, és mellettük néhány száz Iráni Forradalmi Gárdista lehet kiképző szerepben. Izraeli szempontból Irán és Szíria viszonya meghatározó. A polgárháború előtt Aszad megmondhatta Iránnak, hogy meddig mehet el. Jelenleg azonban Iránon is múlik a szíriai rezsim túlélése, így az irániak majdhogynem azt csinálnak, amit akarnak.

A szakértő elmondta, hogy az Aszad-rezsim azért megpróbál ellenállni az iráni befolyásnak. Egy példával is alátámasztotta véleményét: hónapokkal ezelőtt az iráni vezérkari főnök egy listát nyújtott át Aszadnak, amelyen bányászati jogokat követelt, valamint azt is, hogy további bázisokat hozhassanak létre. A szír diktátor ebbe nem ment bele. Valamint a térségben aktív oroszoknak is az az érdeke, hogy kordában tartsák az iráni befolyást.

Az oroszok szerepéről az izraeli-szíriai-iráni konfliktus kapcsán azt mondta a szakértő, hogy kerülik a nyilvános állásfoglalást, és mind az iráni, mind az izraeli hadmozdulatokat "tolerálják". Az oroszoknak mindössze az az érdeke, hogy Aszadot hatalomban tartsák.

Murciano az EU és Németország lehetséges szerepéről azt mondta, hogy különösen a németeknek komoly szerepe lehet abban, hogy megakadályozzák a konfliktus felizzását. Kiemelte, hogy Németország az egyetlen olyan nyugati hatalom, amelynek közvetlen tapasztalata van az Izrael, Irán és a Hezbollah közötti párbeszéd levezénylésében – ami egy nagyon fontos tényező. A németeknek erre megvannak a módszereik, tapasztalataik és a "kapacitásuk" is. Emellett még érdekükben is áll a dolog. Egy nyílt katonai konfliktus kirobbanása ugyanis lökéshullámot indítana el a térségben: Libanonban jelenleg 1,5 millió menekült van és egy háború esetén nagyon valószínű, hogy elindulnak Európa irányába.