Tizenhárom évvel ezelőtt egész Németországot megrázta Hatun Sürücü halála, akit a saját öccse ölt meg. A németek ekkor ismerkedtek meg igazán a becsületgyilkosság fogalmával. Csak ezután kezdődött társadalmi vita a jelenségről.

Mielőtt három golyót eresztett volna egy buszmegállóban nővére fejébe, Ayhan megkérdezte Hatunt, hogy megbánta-e a bűneit.

A 23 éves lány „bűne” egyedül az volt, hogy független életet akart élni, nem akart többé igazodni a muszlim családja szigorú szabályaihoz.

Hatun Németországban nőtt fel, majd az apja 16 évesen kivette őt az iskolából. Családja a törökországi Erzurumból származik, ezért visszaküldték őt oda. A fiatal lányt hozzáadták az egyik rokonához, azonban később vette a bátorságot és elvált, így véget vetett a kényszerházasságnak. Hatun visszatért Berlinbe, megszülte kisfiát, majd megszökött a szüleitől és egy kiskorú anyáknak fenntartott otthonba ment. Független, egyedülálló anyaként szeretett volna élni. Újra beült az iskolapadba és saját lakásba költözött Berlin Tempelhof negyedében. Felhagyott a fejkendő viselésével is és egy német férfival kezdett randizni.

Mindezt azonban rossz szemmel nézte a családja.

Végül Ayhan megölte a nővérét, hogy visszaszerezze a család becsületét. A fiút 9 év három hónap börtönbüntetésre ítélték. Miután Berlinben leülte a büntetését, 2014 júliusában szabadult, de egyből Törökországba deportálták.

Két idősebb bátyját is bűnrészességgel vádolták meg, de őket másodfokon bizonyíték hiányában felmentették. A két fiú visszament Törökországba, ahol szabadon élhettek. A két testvér közreműködését egy független isztambuli bíróság is tárgyalta, de tavaly májusban szintén bizonyíték hiányában felmentették a már 38 éves Mutlut és a 36 éves Alparslant. Azonban az egyik legfontosabb tanút, aki bizonyítékkel szolgálhatott volna, nem tudták meghallgatni az ügyben. Ayhan korábbi barátnőjét, akit a bíróság csak Melek A. néven emlegetett, nem találták meg a legutóbb ismert németországi lakcímén. A lány korábban a németországi tárgyalásokon azt mondta, hogy a két fiúnak is köze volt a gyilkossághoz.

Hatun kisfia nevelőszülőkhöz került. A németek ismét felháborodtak, amikor a Sürücü család egyik tagja, Hatun lánytestvére, Arzu fellebbezett Hatun hatéves fiának, Cannak a felügyeleti jogáért. A bíróság azonban elutasította a kérelmet. Az ítélet ellen Azru fellebbezett, de ezt is elutasították.

A 23 éves lány állítólag meggyilkolása előtt már jelezte a rendőrségnek, hogy fél, mivel többször megfenyegették. Ráadásul 2004 októberétől számítva Hatun volt a becsületgyilkosságok hatodik áldozata. A fiatal lánnyal 2005 februárjában végzett az öccse.

Hatun neve azóta egybeforrt a kényszerházasságok és a becsületgyilkosságok ellen folytatott kampányokkal. A berlini Neuköllnben az A100-as autópálya felett emelt hidat Hatun Sürücüről fogják elnevezni, így állítva emléket a fiatal áldozatnak.

Sürücü meggyilkolásával egyfajta társadalmi vita kezdődött Németországban a becsületgyilkosságokról. Előtte a németek úgy gondolták, hogy ez valami olyan dolog, amit Szaúd-Arábiában, Jordániában vagy Törökországban követnek el, de semmiféleképpen sem Németországban. Ez azonban megváltozott. A becsületgyilkosság számtalan kibeszélőshow, vitaműsor, különböző projektek és filmek központi témája lett.

A török vendégmunkások hozzájárultak a német gazdasági csodához, de újfajta problémát hoztak magukkal. A németek ekkor kezdtek rádöbbenni arra, hogy hiába építgették a második világháború óta a saját, toleranciára épülő világukat, valami zavar van a képben, mert nem mindenki követi az ő értékrendjüket. Aggódni kezdtek országuk kiterjedt migránsközössége miatt, mivel sok migránsnak nem volt munkája, iskolázatlanok voltak és még német állampolgársággal sem rendelkeztek. Mindezen tényezők pedig teljesen a társadalom szélére sodorhatták az újonnan érkezőket.

A német politikusok már ekkor elkezdtek vitatkozni a multikultiról. Több konzervatív politikus felvetette, hogy a "multikulturális politika" miatt a hatóságok szemet hunynak bizonyos bűncselekmények felett. Szerintük azokat a migránsokat, akik súlyosan megsértették a német jogrendszert, haza kellene toloncolni.

A szakértők szerint a problémát az összes kormány és politikus hagyta kibontakozni, mivel úgy tekintettek a vendégmunkásokra, hogy egyszer majd hazatérnek. Nem így lett. Helyette egyre jobban kiéleződtek a konzervatív muszlim közösségek és a szekuláris német társadalom közötti különbségek. A konzervatív politikusok a migránsok számára már ekkor kötelező német nyelvórákat javasoltak, valamint olyan projekteket, programokat szerettek volna létrehozni, aminek köszönhetően az újonnan érkezők is elsajátíthatják az alap társadalmi és kulturális értékeket. A bíró Hatun Sürücü meggyilkolásával kapcsolatosan úgy fogalmazott, hogy habár a Sürücü család évek óta Berlinben élt, nem éltek igazán Németországban. Mindezzel arra utalt, hogy a család nem volt képes integrálódni a német társadalomba.

A becsületgyilkosságok elkerülése végett 2007-ben útjára indították a Hősök elnevezésű prevenciós projektet, ahol fiatal férfiak a becsületről, az egyenlőségről beszélgetnek egymással, és közben különböző szerepeket játszanak el.

Dietrich Oberwittler szociológus szerint a becsületgyilkosságok a kevésbé integrálódott és a tanulatlan emberekre jellemző. A szakértők azt remélik, hogy a migránsok másod- és harmadgenerációs tagjai már nem fognak becsületgyilkosságokat elkövetni, mert állításuk szerint idővel a szigorú normák is gyengülnek a családon belül.

Arról azonban nincsenek pontos statisztikák, hogy Németországban mennyi becsületgyilkosságra kerül sor évente. A becsületből elkövetett bűncselekmények azonban nem mindig végződnek gyilkossággal. Tavaly tárgyalták annak a török férfinak az ügyét, aki mindkét lábán térden lőtte a feleségét, amitől azt remélte, hogy a nyomorék nő kevésbé lesz tetszetős más férfiak számára, valamint elhagyni se tudja majd az otthonát. Sajnos még ma is sok becsületből elkövetett erőszakról hallani, pedig rengeteg ilyen estre nem derül fény.

A Gateston Institute szerint ameddig 2004-ben 12 becsületgyilkosságra került sor, addig 2016-ban több mint 60 ilyen eset volt, azaz több mint 400 százalékkal emelkedett az arányuk. A becsületgyilkosságok valós száma azonban magasabb lehet, mivel sokszor az elkövetők és az áldozatok nevét és nemzetiségét sem hozzák nyilvánosságra, valamint gyakran családon belüli erőszakként kezelik az ügyet, nem pedig becsületgyilkosságként. 2017 első öt hónapjában 30 gyilkosságot követtek el becsületből.

A probléma nem csak a nőket érinti. A Max Planck Institute 2011-ben készített egy tanulmányt, amelyben 1996 és 2005 között elkövetett 78 becsületgyilkosságot vizsgáltak meg. Kiderült, hogy az esetek 43 százalékában férfi volt az áldozat. Arra is rámutattak, hogy a tettesek többsége, 92 százalékuk nem Németországban született.

A becsületgyilkosságok legfőképp az iszlám jogrendszerre, a saríára és a muszlim kultúrára jellemzők, de nem csak muszlimok és nem csak az iszlám nevében ölnek becsületből.