Ahogy arról beszámoltunk, a múlt héten zajlott a csehországi elnökválasztás második fordulója, ahol két jelölt, az européer nézeteket valló Jirí Drahos és a bevándorlásellenes kiszólalásairól is híres Milos Zeman mérte össze az erejét. Az eredmény nagyon szoros volt kettejük között (csupán 175 ezer szavazat döntött), de végül Zeman a voksok 52 százalékát tudta megszerezni, így a következő években is ő lesz az államfő.

A liberálisok házi kedvence, Anne Applebaum legújabb cikkében ismét hozta a formáját, bár kivételesen most nem Magyarország és Lengyelország volt a célpont, hanem inkább Csehország „elemzésére” adta a fejét.

– írta Anne Applebaum a Washington Post hasábjain. A történész szerint bár Zeman nem a legjelentősebb politikus (hiszen az államfői tisztség Csehországban sok szempontból csupán reprezentatív), mégis aggodalommal tölti el a nyugatiakat, hogy egy olyan elnök határozza majd meg a következő években a cseh közhangulatot,

• aki felszólal a kényszerkvóták ellen,
• aki elítéli az illegális bevándorlást,
• aki kritizálja Brüsszelt
• és aki inkább orosz- és Kína-barát retorikát képvisel.

Applebaum mindezekből azt a következtetést vonja le, hogy fennáll annak veszélye, miszerint Prága is – követve a Budapest és Varsó által „kikövezett” utat – kifelé fog tartani a demokratikus táborból.

A történész szerint a Zeman-jelenség nem csupán egy posztkommunista probléma. Annál sokkal többről van szó, politikája ugyanis egy antiliberális értékrend előfutára lehet Csehországban is. A cseh média egy bizonyos fokig már amúgy is már a zemani úton jár, hiszen gőzerővel nyomatják a „menekültellenes” retorikát, és bizonyos kérdésekben kihangsúlyozzák az ország szuverenitását.

Applebaum sivalkodásában megjegyzi, hogy a cseh elnökválasztási kampány elemei kísértetiesen hasonlítanak Donald Trump 2016-os kampányára. Előkerült például a pedofília vádja (!) a riválissal szemben. De más egybeesések is vannak Zeman kampányában – például az olasz bevándorlásellenes Öt Csillag Mozgalommal, a Forza Italia vezetőjével, Silvio Berlusconival vagy épp az orosz elnökkel.

A szerző szerint a liberális demokrácia kulcsa az idehaza csak „függetlenobjektív” médiának nevezett jelenség. Mindez magyarra lefordítva nagyjából azt jelenti: ők majd jól megmondják, mik a tények, a többieknek pedig kuss van! Kit érdekelnek a választások, a népszavazások eredményei?

Applebaum szerint míg Kelet-Európában nincs ilyen, addig Németországnak vagy Franciaországnak épp az a szerencséje, hogy működik a „függetlenobjektív” média.