“Stefan Lofven svéd szociáldemokrata miniszterelnök a múlt héten azt mondta, hogy készen áll bevetni a hadsereget a helyzet kezelése érdekében. A következő napon Malmőben robbant egy bomba.“

“El kell gondolkodni, hogy az emberség felülírja a nemzetbiztonságot”.

Van itt nekünk ez a két idézet. 

Az első a Times nevű konzervatív napilapból való. Az Origo szemlézte a cikket, melyben Svédország, azon belül is Malmö kétségbeejtő biztonsági állapotáról kaphatunk átfogó képet. 

Pár szám a teljesség igénye nélkül: 

• Svédországban tavaly több mint 320 lövöldözésről és több tucat robbantásról számoltak be a hatóságok. 

• A 2012-es 1,4 százalékról 2016-ban 4,1 százalékra emelkedett a nők ellen elkövetett (és bejelentett) erőszakok száma. 

A zárójelben található szó azért indokolt – ellentétben Kálmán Olga gyakran másodpercekig túlpörgetett “r” hangjaival –, mert a svéd nők már ott tartanak, hogy inkább nem is jelentgetik be teljesen feleslegesen, ha a Fekete-Afrikából, illetve a Közel-Keletről érkezett fiatalemberek különböző random pillanatokban egy helyes bokor mögé húzzák, majd egy meghitt ficki-fickire csábítják őket. 

(Apropó! Még egy adat: a svédországi erőszaktevők 2/3-a mit ad Isten, nem Svédországban született. Ki gondolta volna?)

Nem jelentik be, ugyanis a cikkből az is kiderül, hogy a svéd rendőrség olyan szinten túlterhelt a migránsbandák – most már kézigránátokkal vívott drogháborúja – miatt, hogy egyszerűen nincs kapacitása pár ezer nő megerőszakolásával foglalkozni. Ezt maguk a svéd hatóságok ismerték el. 

És azt se felejtsük el, hogy Svédországban rendezik meg az első, csak nők által látogatható zenei fesztivált. 

Véletlen lenne? Az Index-HVG-444 Bermuda-háromszög szerint egészen biztosan. 

A normális emberek szerint viszont: 

aligha. 

A normális emberek bizonyára nem véletlenül látnak összefüggést a nők ellen elkövetett erőszak, a férfimentesített zenei fesztiválok, a kézigránátokkal, és Skorpió típusú gépfegyverekkel vívott bandaháborúk és a migránsok megjelenése között. 

Ugyanis van. 

A píszi diktatúra – ami kizárólag újbeszélül hajlandó kioktatni az általa lenézett, kiskorúnak tekintett polgárokat – persze megpróbálja elhallgatni, hogy mi folyik Svédországban. Ahogyan arról is elfelejtett beszámolni, hogy Franciaországban a külvárosok bevándorlók lakta kerületeiben fiatalok egy éjszaka alatt – szilveszterkor – több mint ezer autót gyújtottak fel. 

Tehát akkor még egyszer, hátha elsőre nem ment át: 

Svédország rendőrsége képtelen ellátni azt a feladatát, hogy megvédje a női állampolgárait a zaklatásoktól, ennek oka pedig nem más, mint az, hogy olyan mértékben növekedett meg a bűnözés a bevándorlók lakta kerületekben, hogy nem maradt elég embere a nők ellen elkövetett erőszakos esetek kivizsgálására, illetve felderítésére. A megelőzésről nem is beszélve. 

A svéd rendőrség inkább a saját biztonsága miatt aggódik, ugyanis az Origo cikkéből az is kiderül, hogy legutóbb például a Malmö külvárosában – Rosengardban – található rendőrőrsöt érte kézigránátos támadás. 

Ehhez képest Beer Miklós úgy gondolja, hogy merő felebaráti szeretetből le kell mondanunk a biztonságról, hiszen a migráció így is, úgy is megállíthatatlan. Nem csak gondolja, le is nyilatkozza, hisz, ha egy pap a Fidesz ellen beszél, azzal az ég egy adta világon nincsen  semmi baj. Ilyen esetekben az ellenzéki propagandisták diszkréten úgy tesznek, mint ha nem ők írták volna azokat a cikkeket, amiben felhívják nyájas olvasóik figyelmét, hogy a papok nem politizálhatnak. Ennek egy még izgalmasabb és érdekfeszítőbb változata, mikor a haladó újságírók a szoci vagy SZDSZ-alapító papokból próbálnak kihúzni egy-egy mondatot arra vonatkozóan, hogy az egyház miért is ne politizáljon. Az ilyen típusú interjúkat persze nem könnyű megszervezni, hiszen Beer Miklós, Donáth László és Iványi Gábor hol Kálmán Olgánál, hol Rónai Egonnál, hol drágabolgárúrnál szidja az Orbán-kormányt. Mintegy politizál. 

Amivel egyébként semmi baj sincs. 

Haladókáinknak mindig időről időre, sok-sok türelemmel el kell magyarázni, hogy a papok és az egyház bizony mindig is politizált, mi több, egy bizonyos Jézus nevű is harcos politikai aktivista volt, talán emiatt is végezte egy kereszten. 

Zárójel: 

Kampányban, menetrendszerűen, óraműpontossággal erősödnek fel azok a hangok, hogy a művészek, papok, kőfaragók és balett-táncosok ne politizáljanak. Ha és amennyiben a jobboldallal szimpatizálnak. Ha azonban Csákányi Eszter, Alföldi Róbert, Beer Miklós, Schilling Árpád, esetleg Máté Gábor politizál, az milyen progresszív és demokratikus dolog. Az ilyen politizáló ember a tudatos és gondolkozó állampolgár mintapéldánya, akiből még sokkal, de sokkal több kellene, mert lám, ez a zország azért tart ott, ahol tart, mert a zemberek elfordultak a politikától és nem érdekli őket a közélet. 

Zárójel bezárva.

Beer Miklós politikai állásfoglalásával olyannyira nincs baja a haladás lángjának fénye mellett alkotó lipsi újságíróknak, hogy a püspök úrnak lassan nem lesz kapacitása migránsokat simogatni a sok interjú miatt. Ha nem látok egy héten öt Beer-nagyinterjút, már aggódva kapcsolom be a televíziót, abbéli félelmemben, hogy esetleg valami egészségügyi vészhelyzet – májnagyobbodás, krónikus érszűkület – miatt kórházi ellátásra szorult a ballib újságírók kedvenc egyházi személye. 

De hála istennek – és tényleg! – Beer tiszteletes úr kiváló egészségnek örvend, így aztán minden újságolvasó (én is) megkapja a várva várt, a heti öt Beer-nagyinterjút, amiknek keretein belül Beer atya minden alkalommal elmondhatja a közéletet érintő gondolatait – a gyengébbek kedvéért: politizál – például a migrációról. 

Mondom: én azt gondolom – ellentétben a magukat liberálisnak gondoló újságokkal –, hogy mindenkire, még akár egy egyházi személyre is vonatkozik a szólásszabadság joga. A baj azzal van, ha az egyházi személy csacsiságokat beszél. 

Például olyanokat, hogy az emberség felül kell, hogy írja a nemzetbiztonságot, hiszen a migráció megállíthatatlan. 

A migráció nem megállíthatatlan. 

A migrációt egészen kiválóan meg lehet állítani. 

A migrációt úgy lehet a legjobban megállítani, ha például nem küldünk hajókat és charterjáratokat Afrikába, hogy újabb milliókat hozzunk be – gyakorlatilag átszállás nélkül – a vén, öreg Európába. Tegnapi hír, hogy a német kormány Szenegálban is nyit egy migrációs központot.

És persze kerítéssel, határellenőrzéssel, a schengeni határok őrzésével, katonasággal, határőrséggel, rendőrséggel is példátlanul hatásosan meg lehet állítani a migrációt. 

Meg is kell állítani a migrációt. 

Mi – akik nem csak Soros és Simicska álhírgyárainak propagandatermékeit olvassuk – ugyanis látjuk, hogy mi történik azokban az országokban, ahol megjelenik több százezer afrikai és közel-keleti szerencselovag. 

Meg lehet, és meg is kell állítani a migrációt. 

Mi nem akarunk olyan országban élni, ahol a rendőrség nem csak, hogy nem tudja megvédeni a nőket a migráns urak a kelleténél talán túlságosan is közvetlen közeledésétől, de már meg sem próbálja elkapni az elkövetőket, mert kénytelen az úgynevezett “fontosabb” ügyekkel foglalkozni, például olyanokkal, mikor kézigránátokkal hajigálják a malmői külvárosok rendőrségeit a bevándorlókból álló bandák. 

Ezért kell megállítani a migrációt. 

Ezért nem szabad az emberségre hivatkozva lemondani az emberek biztonságáról. 

Mert a magyar emberek, a magyar nők, a magyar rendőrök biztonsága sokkal, de sokkal előrébb való azon millióknál, akiknek elege van a melegből, a munkanélküliségből, a széles sávú internet hiányából és a legendásan rossz afrikai gasztronómiából. 

Továbbmegyek. A svéd emberek biztonsága is előrébb való az Afrikából érkező, Európába utaztatott százmilliók kényelménél. 

Igen. Százmilliók. 

Az európai döntéshozók és az őket pénzelő filantróp milliárdos ugyanis már nem tesz különbséget a háborús menekültek és a gazdasági bevándorlók között. 

Azon agyalnak/arra vonatkozóan dolgoznak ki TERV-eket, hogy miképpen lehetne minél gyorsabban és minél hatékonyabban Európába szállítani az Afrikában élő milliókat. 

Így valóban nem könnyű megállítani a migrációt Beer püspök úr. 

De nem lehetetlen. 

Európa értelmesebbik fele, nem a népvándorlók mielőbbi ideszállításával van elfoglalva, hanem a határai és egyben az állampolgárai megvédésével. 

Van, aki megvédi a hazáját. 

És van, aki elárulja.