Kit utál egy ellenzéki értelmiségi szavazó még a Fidesznél is jobban? Az ellenzéki pártokat és az EU-t. Az ellenzéket azért, mert nem látja őket alkalmasnak Orbán leváltására, az EU-t pedig azért, mert az képtelen „Orbánt megállítani”. A magyar ellenzéki szavazó kétségbeesett, dühös, frusztrált és reményvesztett. Ez nem jó senkinek, nem jó a kormánynak, nem jó az ellenzéknek és nem jó az országnak. Az ellenzéki szavazó nem az Orbán-kormány miatt van ilyen állapotban, hanem az ellenzék alkalmatlansága miatt. Az teljesen normális állapot, hogy egy ellenzéki szavazó le szeretné váltani a kormánypártot, mert nem ért vele egyet. Így volt ez 2010 előtt és mindig, mindenhol.

Az ellenzéki szavazónak nem az kell reményt adjon, hogy a kormánypárt majd megváltozik és máshogy kormányoz, hanem hogy jön majd az ellenzék, jól elveri a választásokon a kormányt és megváltoztatja a kormányzást. Ezért az ellenzéki reményvesztettség oka nem az általuk utált Orbán-kormányzás, hanem az, hogy nem érzik a reményt az általuk vágyott kormányzásra. Az, hogy több százezer szavazó politikailag frusztrált, nagyon rossz az ország szempontjából. Sok tekintetben ez felelős a rossz hangulatért az országban, és a politikai feszültségekért, ami kialakult az ellenzék és a kormánypártok között. Általánosságban is kihat egy ország teljesítményére, ha polgárai politikailag reményvesztettek, ezért ez senkinek sem jó így. A probléma az, hogy az ellenzéket csak az ellenzéki szavazók tudják megjavítani. A kormánynak és a kormánypárti szavazóknak ehhez semmi közük. Õk elvileg ugrálhatnának örömükben, hogy az ellenzék ennyire tehetetlen, de mindenki érzi, hogy az ellenzék mai állapota rányomja a bélyegét az egész magyar politikai közéletre. Nem politikai és szakmai viták zajlanak, hanem vagdalkozás, hazudozás, nagyotmondás és a minden ellenzése.

Az ellenzéki oldal tele van ködevőkkel, provokátorokkal és szerencselovagokkal, ami érthető is, mert valamirevaló politikus olyan szervezethez szeret csatlakozni, amelynek van esélye a győzelemre.

Az MSZP olyan gyenge, hogy egy másik, nemlétező párt elnökét vette bérbe. Várták a Mikulást, de a Karácsonyt kapták. Olyan embert sikerült miniszterelnöknek jelölniük, aki azt mondta zárt körben, hogy hihetetlen problémát jelent neki Zugló költségvetésének összerakása. Mit kezdene akkor az országéval? Az ő régi barátai vezetik a világ legnaivabb pártját, amelyet a világ legagresszívebb provokátora vezet. Az „Együtt”-nek nevezett képződmény, ami neve ellenére a legmagányosabb párt a palettán és sokkal jobb lenne, ha „Egyedül”-nek hívnák, hagyta magát kétszer is átb888ni Karácsony által. Kétszer lépett velük szövetségre és kétszer szívhatta meg őket. Nem hinném, hogy ez a politikai garnitúra reményt adhatna bárkinek, hacsak nem a kormánypártoknak, mert meglehetősen hatékonyan ver éket az ellenzék közé.

A DK-t és flepnis elnökét egyáltalán nem érdekli, ahogy soha nem is érdekelte nemzete sorsa. Õ csak egy dologra hajt saját nárcizmusának kielégítésén kívül, az MSZP szavazóira. Másnapos, vérben forgó szemei előtt az a mesterterv lebeg, hogy 2020-ban ő vezeti újra a baloldalt, és ehhez azt sem tartja nagy árnak, hogy a baloldal történelmi vereséget szenvedjen áprilisban. Nem is dolgozik máson már jó ideje. Ott van még resztli, az éppen szájon vágott Bokros Lajos, aki érhetetlen módon azt hiszi magáról, mert a Világbank egyszer megkérdezte valamiről, attól képes elvezetni egy országot. A Liberálisokat sokan leírták, pedig ha a német FDP liberalizmusát próbálnák másolni az SZDSZ helyett, akár önállóan is lenne esélyük, így azonban csak a szomorú ellenzékiek táborát erősítik.

A Jobbik annyira szánalmas, hogy már beszélni is nehéz róla. Egy valamikor életerős pártból egy év alatt egy közösségi állatsimogatót sikerült létrehozniuk. Ez vitathatatlanul kommunikációs teljesítmény, de talán nem ez lebegett Vona és Simicska szeme előtt. Az LMP már sok éve azt ígéri, hogy Mássá teszi a politikát, de azóta ugyanazt hajtogatja és ugyanazt csinálja, mint mindenki más. Igaz, hogy most épp valaki, aki szerencsésen megúszta a zaklatási botrányt, beléjük tolt egy csomó pénzt, de a pénztől sem lett más a politika, mert a politika lényege nem a pénz. De azt hiszem, ezt hiába magyaráznám nekik. Végül itt van a Momentum, vagy mondjam inkább, hogy volt. Tényleg volt egy momentumuk, megvolt a 15 perc hírnév.

Rengeteg baj van a személyi problémáktól a politikai célokon át, de én csak három kimondottan politikai üzenetekben megfogalmazható témát szeretnék kiemelni, ami nélkül szerintem nem lehet felelős és sikeres ellenzéki politika. Ez egyfajta politikai minimum, csak ezek egységes elfogadása után lehetne komolyan venni az ellenzéki politikát, és ezek után lehetne velük másról is beszélni.

Migráció elítélése

Ez a legsarkalatosabb feltétel, mert ma a magyar választók ezt létfontosságúnak tartják. A migráció kérdésében egyértelműen a választók és az ország érdekeinek megfelelően kellene viselkedniük. Elutasítani mind a kényszerbetelepítést, mind a migráció illegális formáját. Ezt akarják a magyarok és ez Magyarország hosszú távú érdeke. Tulajdonképpen érhetetlen, hogy miért nem teszik ezt, annak ellenére, hogy a kutatások szerint a baloldali szavazók is ezt akarják.

Saját és ne a külföld erejével akarják leváltani a kormányt

Ma az ellenzék sok tekintetben, de legmarkánsabban a migráció kérdésében áll a brüsszeli akarat oldalán. Nem véletlenül van ez így. A magyar ellenzék és szavazóinak legnagyobb reménye nem saját magukban van, hanem Brüsszelben és más külföldi erőkben. Ez a gyengeségük és alkalmatlanságuk legfőbb jele és egyben egyik legrosszabb politikai üzenetük. Nem csak tehetetlennek, hanem a magyar érdekek elárulójának is mutatja őket. Mellesleg feleslegessé teszik magukat, mivel valójában nem rájuk szavaznak, hanem külföldi munkáltatójukra.

Valós, az embereket érdeklő, igaz üzenetekkel kell előállniuk

Az ellenzék folyamatosan azt kommunikálja, hogy az országnak vége. Mindjárt itt a tragédia, az Orbán-kormány tönkretette, nem tud többé talpra állni. De hogyan veheti komolyan ezeket az üzeneteket a választó egy olyan helyzetben, amikor 14%-kal nőnek a reálbérek, 4 százalékkal a gazdaság, gyakorlatilag nincs munkanélküliség és folyamatos fejlődést lát a választópolgár. Az ellenzék folyamatos negatív üzenetei annyira nincsenek összhangban a mindennap megtapasztalt valósággal, hogy kimondottan hülyének néznek ki, amikor ezt szajkózzák. Én értem, hogy az ellenzéknek kritizálnia kell a fennálló rendet, de valami olyat kellene találniuk, ami összhangban van a valósággal.

Sok egyéb is felsorolható lenne, de ezek a legalapvetőbb feltételek, amiket véleményem szerint az ellenzéki szavazók is érzékelnek. Összességében valóban ellenzékváltó hangulat van. Szükség is lenne rá, de erős kétségeim vannak, hogy létezik-e az a tartalék ellenzéki oldalon, amiből ez táplálkozhat.