Az ellenzéki pártok a demokratikus választáson való megmérettetés helyett inkább – a választók megkérdezése nélkül – egymás között állapodnának meg arról, hogy ki irányítsa az országot, mert félnek attól, hogy egyedül szálljanak küzdelembe. Amit a ballib pártok csinálnak az összefogással, azzal gyakorlatilag azt mondják, hogy az embereket, a szavazópolgárokat ők nem tartják elég érettnek ahhoz, hogy saját maguk dönthessék el kire is adják a szavazatukat. Ezért az ellenzék pártjainak vezetői akarják eldönteni, hogy kire szavazhatnak egyáltalán a polgárok. 

Az egymást is hátba szúró ellenzéki erők a parlamentbe és a hatalomra jutásuk érdekében azt találták ki, hogy életre hívják az utoljára a kommunista diktatúra egypártrendszerében létező népfrontot. Az ellenzéki összefogást azzal a hazugsággal indokolják, miszerint mindenki, aki nem tudja még, hogy kire fog szavazni, vagy aki nem a Fideszre szavazna, az mind elmegy majd szavazni és a jelenlegi ellenzékre adja le a voksát. Ez pont ugyanolyan hazugság, mint amit Kádár János diktatúrája mondott az '56-os forradalom leverése után: "Aki nincs ellenünk, az velünk van!"

Amikor az ellenzéki pártok a választások előtt ki akarják jelölni, hogy a 106 egyéni körzetben ki legyen az egyetlen ellenzéki jelölt, akkor azzal azt üzenik a választóknak, hogy nekik csak valódi választási lehetőség nélkül van csak szükségük az emberek szavazataira.

Ezzel nemcsak hazudik az ellenzék, hanem még aljas módon viccet is csinál a demokráciából. Végtelenül lenézi az ellenzék a szavazókat a nagy összefogás mindenáron való erőltetésével és ugyanakkor megtagadja a demokrácia lényegét is. Egy demokráciában ugyanis – normálisan legalábbis – csakis a nép akarata és nem pedig a pártvezetők titkos találkozói döntik el, hogy a szabad választások megnyerésével ki kormányozza az országot. 

A magyar politikai ellenzék pártjai ráadásul olyan erkölcsi nullák – a moral insanity tankönyvi példái –, akik a saját választóikat és szövetségeseiket is folyamatosan átverik.

Olyanok akarják kormányozni az országot, akik még a nagy ellenzéki összefogást sem képesek összehozni anélkül, hogy ne hazudtolnák meg egymást nap mint nap. Van, hogy a győzelmük esetén majd állítólag közösen kormányozni szándékozók képviselői már a saját "összefogási" tárgyalásuk után tíz perccel sem egyformán emlékeznek arra, hogy miről tárgyaltak vagy éppen miben egyeztek  meg. 

Hazugság tehát az ellenzék közös jelöltállítása azért is, mert ha minden – a teljességgel lehetetlen – legideálisabb módon alakulna, és ellenzéki győzelem születne a választáson, akkor a "népfrontkormány" garantáltan kormányképtelen lenne. El lehet képzelni egy működőképes kormánykoalíciót a Jobbik, az MSZP, a DK, az LMP, az Együtt, a Párbeszéd és a Momentum között? Soha.

Teljesen abszurd, hogy a diliflepnis Néró, szemkilövető Gyurcsány DK nevű pártja, a teljes megszűnés szélére elfogyott MSZMP-utódpárt, az MSZP és a nemrég még antiszemita, szélsőséges, radikális Jobbik, ami mostanra migránssimogató ballib párttá vált, az majd valaha is közösen képes lehet kormányozni az új MSZP-vé válni akaró és Soros zsoldjába beálló LMP-vel, illetve az olyan mérhetetlen támogatottságú balliberális képződményekkel, mint a PM, az Együtt vagy a Momentum. 

Maga a nagy népfrontos ellenzéki összefogás ráadásul azért is hazugság, mert úgy ígéri a választások megnyerésének lehetőségét a demokratikus választás megbuherálásával, hogy arra valójában nincs is matematikai lehetőség. Nem lehetséges úgy egyetlenegy ellenzéki jelölt állítása minden választási körzetben, hogy az óhatatlanul ne okozná majd várhatóan több párt megszűnését is – a jelenlegi ellenzéki pártok közül. Valamelyik párt és számos politikus mindenképpen vesztese lesz az álságos ellenzéki összefogásnak.

Na ez az, amit nem akar egyik ellenzéki párt és a körülöttük levő, politikából élő sleppjük sem tudomásul venni, sem pedig elismerni. Hiába bizonyosodott már be a 2014-es választáson is, hogy semmit nem nyer az ellenzék a közös jelöltállítással, most mégis eljátsszák ugyanazt a játékot, mert abban reménykednek, hogy sikerülhet egymást kijátszaniuk a befutó parlamenti helyekről. 

De hiába a sok hazugság, mert az igazság pillanata, a nagy ellenzéki összefogás kamuja számára – így is, úgy is – hamarosan eljön, amikor is minden pártnak be kell majd jelentenie, hogy egyedül vagy valakikkel szövetségben indul a választáson, valamint, hogy lesz-e országos listája, illetve hány egyéni képviselőt és milyen körzetekben indít.