Az önsorsrontás kultúrája
2018.01.08. 12:45
Az ember csak kapkodja a fejét, amikor német hírportálokat vagy Németországról szóló híreket olvas.
A 2018-as év bizony minden szempontból erősen indult.
Történt először is, hogy a nagy igyekezet, a több ezer rendőr és a biztonsági zónák ellenére sem tudták megóvni minden egyes ünneplő biztonságát, így „elszigetelt módon”, de mégiscsak tucatnyi szexuális zaklatás és bántalmazás valósult meg a nőkkel szemben szilveszter estéjétől az újév hajnaláig mind Berlin, mind Köln városában.
Nem csoda hát, hogy az AfD politikusa, Beatrix von Storch nemtetszésének adott hangot, hogy a kölni rendőrségnek arab nyelven kell csitítgatnia a drága „újnémeteket” a hivatalos Twitter-oldalán.
Gondolják, hogy ezzel kielégíthetik a barbár, muszlim erőszaktevő férfihordákat?”
– tette fel a kérdést a jobboldali politikus.
Aztán lecsapott a cenzúra.
A közösségi portál törölte a bejegyzést, von Storch profilját pedig átmenetileg zárolták.
A történet azonban még nem ért véget, hiszen a kölni rendőrség „népcsoport elleni izgatás” gyanúja miatt feljelentést is tett a politikusnő ellen. Amennyiben jogosnak találják a vádakat, úgy Storchot pénzbüntetéssel, vagy akár három évig terjedő börtönbüntetéssel is sújthatják.
Köszönhető mindez a január elsejével életbe lépett, sokak által vitatott, egyesek által egyenesen az NDK-t idéző cenzúratörvényként emlegetett „Netzwerkdurchsetzungsgesetznek”, azaz a hálózati végrehajtási törvénynek.
Ahogyan azt német kommentárok is megjegyzik, a politikus vitatható módon fejezte ki magát. De mindez ízlés és stílus kérdése. A vita azonban megengedett és megengedettnek is kell maradnia, máskülönben „a szólásrendőrség gondolatrendőrséggé válik, és az lesz a következmény, hogy a kényelmetlen igazságokat csak száj elé tartott kéz takarásában lehet majd kimondani.”
A politikai korrektség tehát intézményi szinten dübörög Németországban.
Aztán itt vannak a virágcsokrokkal várt muszlimok.
A globalizmus és bevándorlás okozta konfliktusok egyik iskolapéldája volt az, amikor Donald Trump decemberi döntését követően – miszerint az USA Jeruzsálemet ismeri el Izrael fővárosának – több mint ezer muszlim vonult utcára Berlinben, hogy a zsidókat, Izraelt és az amerikai elnököt gyalázza.
A kórusban Allahu akbarozó, zsidógyűlölő tüntetéssorozat pedig meglehetősen rosszul cseng abban a Németországban, melyben 1945 után évtizedekbe telt az antiszemita, náci múlt feldolgozása.
Az országba importált zsidógyűlölet révén az ország azonban újfent ott tart, hogy a zsidó közösségek félnek nyilvános rendezvényeket tartani, azokat csak rendőri biztosítás vagy szigorú biztonsági intézkedések mellett rendezhetik meg.
És mit tesznek erre Merkelék?
Újabb törvényt helyeznek kilátásba, melynek értelmében kiutasíthatják azokat a külföldieket, akik antiszemiták, valamint megkérdőjelezik Izrael államisághoz fűződő jogát, mivel a CDU és a CSU álláspontja szerint „a zsidó élet korlátlan elfogadása” a „sikeres társadalmi beilleszkedés mércéje” Németországban.
Azt gondolhatná az ember, hogy így végül egyetlen muszlim sem marad Németországban. A helyzet persze nem ilyen egyszerű, hiszen a kiutasítás nem jelent feltétlenül kitoloncolást, melyben az elmúlt egy-két évben egyébként sem jeleskedtek a német hatóságok.
Mind a Beatrix von Stroch példáján keresztül bemutatott cenzúratörvény, mind a zsidógyűlölő muszlimok miatt bevezetendő kiutasítási törvény egyetlen dologra világít rá: mindez megelőzhető lett volna, ha Németország nem tárja ki kapuit.
Ezt hívjuk úgy, hogy önsorsrontás.