Vona Gábor egy minapi interjúban arról beszélt, hogy már nem hisz a közvélemény-kutatásoknak, mert szerinte „olyan mértékű a válaszmegtagadás, hogy nagyot romlott az adatok értéke”. Úgy tűnik az egykori nemzeti párt elnöke ebben is a balliberális politikusokat másolja: a 2014-es országgyűlési választásokat megelőzően a balliberális politikusok is szinte egyöntetűen arról beszéltek, hogy a közvélemény-kutatások tévednek, és nem a pártok valós támogatottságát mutatják.

Mesterházy Attila, akkori MSZP-elnök például arról beszélt 3 nappal a választás előtt, hogy szerinte „egyetlen közvélemény-kutatás sem tükrözi most a valóságot”, „nem tudják bemérni, mi történik ma Magyarországon”, mert „sok ember nem akar a kutatókkal szóba állni”. Szintén a komédia határát súrolta, amikor a magukat Kormányváltóknak nevező tömörülés politikusai 2014. április 5-én a tényekkel nem törődve azzal hitegették szimpatizánsaikat, hogy szoros eredménnyel, de a baloldal győz. Ugyanezen a rendezvényen ráadásul Szabó Tímea, a PM vezetője példa nélküli magabiztossággal hárított el egy újságírói kérdést azzal az indokkal, hogy a kormányváltás előtt egy nappal már nem hajlandó a „fideszes médiának” nyilatkozni.

De a legemlékezetesebb talán Karácsony Gergely alakítása volt, aki arról beszélt, hogy „minden közvélemény-kutatás rossz, mert az emberek nem merik őszintén megmondani, hogy mit gondolnak a politikáról”. Tette mindezt úgy, hogy évekig maga is közvélemény-kutató volt, és azoknak a módszertanát még egyetemen is oktatta.

A rideg valóság azonban helyretette ezeket a politikusokat. A 2014-es választási eredmény megmutatta, hogy amit a közvélemény-kutatások szinte egybehangzóan mutattak, nem volt tévedés, azok a valódi választói akaratot tükrözték. Így, ahogy azt a felmérések előre jelezték, a Fidesz-KDNP magabiztosan megnyerte a választást, a balliberális összefogás pedig csúfosan leszerepelt, a nyomába sem értek a kormánypártoknak.

Nincs új a nap alatt, a vereségtől rettegő politikusok és pártok stratégiája továbbra sem változott: legújabban a Jobbik politikusai beszélnek arról, hogy nem szabad hinni a közvélemény-kutatásoknak, mivel azok nem a valóságot mutatják. Vona Gáborék is álmodtak maguknak tehát egy párhuzamos valóságot, amiben a statisztika és a tudomány törvényszerűségei nem számítanak.

Vona és a Jobbik holdudvara nem most kezdte a valóságtagadást, a cukiságkampány okozta mélyrepülést már többször igyekezett hazudozásokkal leplezni a pártelnök. Saját magát és a választóit becsapva korábban például már arról is beszélt, hogy „minden közvélemény-kutatás dacára kormányváltó hangulat van, az ország némán üvölt a változásért”. Pörzse Sándor, a Jobbik holdudvarának egyik meghatározó arca pedig egyenesen hazugsággal vádolta meg a közvélemény-kutatókat, akiknek a mérései szerinte még csak „nem is súrolják a valóságot”. Visszafogottabb volt ennél Volner János, a Jobbik szóvivője, aki csupán szemezget a kutatások közül, van amelyiknek hisz és van, amelyiknek nem.

Nos, az önbecsapás helyett talán érdemesebb lenne a múlt és a balliberális politikusok hibáiból tanulniuk, illetve tudomásul kellene venni, hogy a közvélemény-kutatások teljes mértékben visszatükrözik a választók véleményét. Az ugyan előfordulhat, hogy egy-egy kutatás a mérési hibahatárból fakadóan nem teljesen pontosan a várható választási eredményt mutatja, de a kutatások összessége és trendjei semmiképpen sem nevezhetőek a valóságtól elrugaszkodottnak. Ezért is lenne érdemes komolyan vennie a jobbikos politikusoknak is azt, amit a legújabb mérési eredmények szinte egybehangzóan mutatnak, miszerint a Jobbik egyre népszerűtlenebb, és egyáltalán nem jelent kormányváltó alternatívát.