Főleg azok a pártok érdekesek, amelyek valami érthetetlen oknál fogva elkezdték magukat meg egymást „21. századi pártoknak“ nevezni. Ezt a kiváló, vérpezsdítő elnevezést még nem sikerült megtölteni tartalommal. A lényege az elnevezésnek, hogy a Fidesz és a szocik – de főleg a Fidesz! – 20. századi párt, az LMP, a Momentum és a Jobbik viszont nem azok. Tehát ők nem a Fidesz. Taps. Ezen kívül még az a mondanivalója a 21. századi pártoknak, hogy oktatásegészségügy. Álmaimban Kovács Pistike visszainteget.

A fenti versenyben három „21. századi párt“ közül az egyértelmű vesztes az LMP. Ugyan schiffertelenítve már erősen veszített vonzerejéből, de legalább realista módon szakítja le a leszakadó balos karéjokat (mondjuk az is igaz, hogy bárhonnan és bármi szakad is le, azonnal magába szívja) és egyelőre nem roadshow-znak a „művelt világban“ diktatúrázással. Az egyetlen probléma az, hogy egy olyan témát találtak maguknak, ami a kutyát nem érdekel (Paks2). Így a baloldalon belüli meccsekből még megerősödve jöhetnek ki, de a jelenlegi iránnyal több töltelék nincs ebben a dagadóban.

A második helyezést a mindig csillogó szemű fiatalok pártja, a Momentum érdemli, akik jeleskednek a nagyívű semmitmondásban, meg abban, hogy az alapszervezeteik Dunavarsány és Kerkafalva helyett Regensburgban meg Brüsszelben jönnek létre. Onnan szép magyar választásokat nyerni! Ez is 21. századi párt, és tagjai jártak már nyugaton, meg ott is alapszervezkednek, szóval ők sokkal tehetségesebbek, mint a diktátor és elaggott fiatal demokratái, bár még nem tudjuk, miben.

Ideje győztest hirdetnünk. Az új SZDSZ versenyében a vitathatatlan győztes egyértelműen a Jobbik. A Bétahírt olvasva az embernek olyan érzése van, mint ha a Magyar Narancsot olvasná. Túl az oktatásegészségügyön Gaby médiájában minden megvan, mi liberális szem-szájnak ingere: diktatúra, jogállam, demokrácia. Gaby olyannyira lelkes, hogy már most jelentkezne a szárszói találkozóra, ha utóbbi nem csuklott volna össze a demokratikus oldal önnön, nyomasztó súlya alatt. Csak idő kérdése, hogy a Jobbik önmagát a „szürkeállomány pártjának“ nevezze, főleg azért, mert a háttérben gőzerővel épül az a bizonyos éttermiségi hátország.

Utóbbira szükségük is lesz, mert a dühös demokraták tömegtüntetése elég gyérre sikeredett – legyünk őszinték, ennyi embert a Pontyvilág is összehoz, ha író-olvasó találkozót szervez, sőt. Gabynak sikerült leküzdenie a pártját 10 százalék környékére, amivel lassan a DK versenytársává válik. (És esetleg lehetne majd a „mérleg nyelve“ egy jövőbeni Gyurcsány-kormányban.)

Ebben a helyzetben a Jobbik a festői szadeszos utat választotta. Most épp azon örömködnek, hogy a Die Pressében milyen bátor volt Gaby, hogy milyen jó a német nyelvű sajtója a Jobbiknak, és hogy emiatt hogy főhet a feje a diktatúra szolgáinak. (Gaby egyelőre még nem szelfizett Paul Lendvaival.) Még két dicsérő szó egy New York Times vezércikkben, és csoportos felláció követi az eseményt a Bétahírnél. Gaby vált a szadeszos éttermiség legjobb tanítványává, hiszen azt tanulta meg tőlük, hogy a választást nem itthon kell megnyerni – az most elég távolinak tűnik –, hanem a nyugati sajtóban orbánozással körítve. Az nagyon működik. Bajnainak is bejött. Meg úgy általában mindenkinél működött, aki ezzel próbálkozott, főleg olyan nehézsúlyú támogatókkal, mint Heller Ágnes. Sőt, még Trumpot is kinyírta a média hazai pályán.

Ja, nem.

Bármi lehetséges, akár a diktátornak is főhet a feje amiatt, hogy a Die Pressében kit interjúvolnak meg és mondanak-e róla csúnyát, de az is lehet, hogy ránézünk a számokra, és a diktatúra lelkes szolgái a villanypózna tetejéről propelleresen leszarják, mi jelenik meg a művelt világ sajtójában.

A Jobbik elindult tehát a siker biztos ösvényén. Már csak két lépés a Gizella utca meg az öt százalék. Maximum kettő.