Az a szerencsétlen kifejezés hagyta el a számat, hogy egy szlovák falu lett az új munkahelye. Persze mindannyian tudjuk, hogy Dunaszerdahely nem falu, de még inkább nem szlovák, hanem a felvidéki magyarság nagy múltú központja, a nemzeti összetartás egyik fontos pillére"

mindenkinek más az érzékenységi pontja, de valószínűleg csak azok – és hálistennek én nem tartozom közéjük –, akik életüket kisebbségben, ellenséges közeg támadásában élték le, tudják, hogy mennyire fájó és sértő, ha egy pozícióban lévő ember, különösen az anyaországból – még akkor is, ha akaratlanul –, kétségbe vonja hovatartozásukat, nemzeti elkötelezettségüket, identitásukat."

tegnap szemészorvosnál voltam, az orvosom Erdélyből származik, és amikor elmondtam neki a történetet, eléggé fagyos arccal azt mondta: Hemingway úr, mi sem szerettük, amikor lerománoztak minket. Kitartani egy hiba mellett nem erény. Érzem, hogy sok embert, magyar testvéreinket, akik ellenséges közegben nehéz harcot vívnak nemzeti identitásuk megtartásáért, megbántottam. Arról nem is beszélve, hogy egy kiváló, a felvidéki magyarságot összefogó csapat szurkolóinak is rosszul estek ezek a szavak. Erre azt mondom, hogy: mea culpa, mea culpa, mea maxima culpa. Mindenkitől elnézést kérek."

Egyúttal szeretném elmondani, hogy mennyire nagyra tartom azokat a felvidéki magyarokat, akik mindent megtesznek magyarságuk megtartásáért, és ennek a sport – beleértve a DAC-ot – egy fontos eszköze."