Viszonylag ismert tény, hogy 1918. december 1-jén tartották a magyarországi románok gyulafehérvári nemzetgyűlésüket, ahol a megjelent 1228 küldött kinyilvánította azon szándékát, hogy Erdély, a Körösök vidéke, Bánát és Máramaros csatlakozzon a Román Királysághoz. Az egyoldalúan meghozott döntés évfordulója Románia nemzeti ünnepe.

1918-ban a románok a következőket ígérték a magyarságnak (és a németeknek):

"1. A teljes nemzeti szabadság az összes együtt élő nép számára. Minden nép saját kebeléből való egyének által saját nyelvén fog élni a közoktatással, közigazgatással és igazságszolgáltatással. Minden nép a hozzátartozó egyének számarányában képviseleti jogot fog kapni a törvényhozásban és az ország kormányzásában. 2. Egyenlő jogosultságot és teljes felekezeti szabadságot az ország összes felekezetének.”

Ezt ősi, jó román szokás módjára természetesen nem tartották be, és nem is tartják be a mai napig. Külön érdekesség, hogy Székelyföld 1952-ben (szovjet nyomásra) létrehozott autonómiáját Ceausescu törölte el, de azóta nem állították vissza.

Ez nagyjából olyan, mint ha valaki elvenné a szomszédja telkét és jószágait, megígérné neki, hogy jól bánik majd a jószágokkal. Ehelyett az állatokat éheztetné, ráadásul minden évben megünnepeltetné a korábbi gazdával, hogy elvette tőle a földjét és a javait.

Ugye nem kell mondani, mennyire abszurd ez? Nem csoda, hogy sem a helyi magyarok, sem a többi magyar nem ünnepli ezt a tragédiát, miért is tenné? Ennyire senki nem öngyűlölő és/vagy hülye, kivéve persze Medgyessy Pétert, Kovács Lászlót, Göncz Árpádot, Alföldi Róbertet és elvtársaikat.

Üzenetünk viszont nekünk is van erre a "jeles" napra, mégpedig egy (talán) a Trollfocin látott kép allegóriájára, ami még akkor született, amikor 3—0-ra vertek minket a románok Bukarestben.