Nem tudom, ki hogy van vele, de én ki nem állhatom az álszenteket. Bizonyos Moliére nevezetű úriember Tartuffe címen írt is egy rövidnek nem, de szórakoztatónak és tanulságosnak viszont annál inkább mondható ötfelvonásos vígjátékot, ami egy álszent alakot helyez a kiváló darab cselekményének középpontjába.

Tartuffe, bár önmagát mélyen vallásosnak hazudja, ámbátor a valóságban egyáltalán nem az. A körülötte lévőket igyekszik a vallás által előírt törvényekkel manipulálni. Pedig csak egy kókler bűnöző. Némelyeket meg tud téveszteni, némelyeket nem.

Persze lebukik, majd elnyeri méltó büntetését.

Függöny.

Ez csak azért jutott eszembe, mert elmúlt hetek, de lehet, hogy lassan hónapok visszatérő jelensége, hogy Kálmán Olga a jelek szerint megtért. Valamint a hírek szerint megvilágosodott a tekintetben is, hogy Vona úr nem náci. Az ez irányú megvilágosodás iparági pletykák szerint meglehetősen jól jövedelmez.

Jól értesültek havi 4 millió körüli júdáspénzt emlegetnek. Ezt bizonyítani nem tudom, de tény, hogy nem kicsit kezdett Olga haja szinte azonnal, szinte varázsütésre korpásodni. Én például azonnali orvosi segítséget és terápiás kezelést javasoltam volna annak, aki azt mondja nekem fél éve, hogy Kálmán Olga Vona Gábort fogja felszop hájpolni heti háromszor a Hírtévén. Ehhez képest Olga, aki pár éve még haragos tanár néniként zavarta Vonát a sarokba, most épp Gabi mellett kampányol Simicska bosszútévéjében. Leplezetlenül. Gátlástalanul. Sosem mondtam még semmit ennyire komolyan: ezt életemben nem gondoltam volna.

Olga, aki – mint azt említettem volt – megtért. Legalábbis csak erre tudok következtetni azokból az apró, alig észrevehető jelekből, hogy minden, de tényleg minden vendégéből azt próbálja meg elképesztően erőszakosan kihúzni, hogy a kormány politikája szembemegy a keresztény értékekkel. Azokkal a keresztény értékekkel, amelyek Olga szerint keresztény értékek.

Egyébként ez a jelenség – mármint rengeteg ballib, ateista hirtelen felindulásból elkövetett megtérése – nem ismeretlen a politika és a közélet iránt érdeklődők előtt.

A hirtelen megtértek pár éve a kétfarkúak kimondhatatlanul vicces plakátkampánya esetében is bibliai szövegekkel üzentek nekünk, hívő embereknek.

A romkocsmák Tartuffe-jei ilyenkor buzgó katolikusként akarnak irányt mutatni az orbáni gyűlöletkampánytól elvakult agymosottfideszeseknek. A krisztusi igazságot fáklyaként tartják a kezükben, és a kereszténység fényével mutatják a helyes utat.

Ugyanakkor máskor, más esetekben a Tartuffe-ök, miután eldobják a krisztusi igazságok fáklyáit, egészen más dolgokat vesznek abba csodaszép, vékony kezeikbe. Transzparenseket, amiken a keresztény hitet, a krisztusi tanításokat vagy magát a Megváltót gúnyolják. Ha családról, egyházi szentségekről, esetleg abortusztól folyik a társadalmi vita, egyszóval olyan dolgokról, amiket nagyon nem szeretnek a romkocsmák filozófusai, akkor villámgyorsan betiltatnák az egyházat, és a felvilágosodás haladó máglyáin égetnék el a rohadék, valamint bigott keresztényeket. No de ilyenek az álszentek.

Meg sem lepődünk rajtuk.

Olgáék hirtelen megtérése viszont azért is gyomorforgató, mert ő és elvbarátai miatt szégyellnivaló, bemocskolt, bűnös, titkolnivaló dolog, ha valaki hívő keresztény.

A komcsi propaganda mindent megtett annak idején, hogy a papokról a legelső szó, ami a prolik eszébe jusson, az a pedofil legyen. A második az álszent.

Az egyházakat a komcsi propagandisták hihetetlen mértékben járatták le. A mai napig olyan megmagyarázhatatlan dühvel reagálnak bizonyos – leginkább a komcsi sajtón szocializálódott – honpolgárok az egyházra, a keresztényekre, hogy az leírhatatlan. Elemi erővel tör fel belőlük a düh, a gyűlölet. Jómagam rengetegszer megtapasztaltam a való világban és a fórumokon is, hogy milyen gyűlöletet, jobb esetben szánalmat generált az, ha kiderült keresztény ember vagyok.

De emlékszem, mikor iskolában felmerült a hittanoktatás lehetőségként. Az egyik osztálytársam anyukája ordítva követelte a szülői értekezleten, hogy ne vezessék be, dührohamot kapott.

Anyukám tárgyilagosan mesélte. De elmesélte. Nem lepődött meg. Ismerte a jelenséget. A komcsik az egyházból egy olyan Goldsteint varázsoltak, amit ha az emberek megláttak, akkor habzó szájú őrültté váltak. Vagy arra is emlékszem, mikor pár éve egy házibuliban arra lettem figyelmes, hogy négy srác vesz körül egy ötödiket, és kórusban szidják, gúnyolják, becsmérlik a hite miatt. A dolog pikantériája, hogy a buliban volt egy meleg fiú is, aki rég túl volt a coming outján, de vele senki nem foglalkozott. A keresztény srác viszont a lábán nem állt meg. A végtelenségig tudnám sorolni, hogy milyen reakciókkal kénytelen ma találkozni egy hívő, keresztény ember, ha nyilvánosan megvallja a hitét. És az ilyen reakciókat Olga és elvbarátai indukálják.

Miattuk kell még ma is bizonyos körökben egy keresztény embernek jobban rejtőzködni, mint egy meleg fiúnak.

És akkor az ilyen kereszténygyűlölő ateisták, amennyiben pillanatnyi érdekeik úgy kívánják, abbahagyják a házibuliban a keresztény fiú lelki abúzusát, befejezik a libsi trollok Krisztus gúnyolását, eldobják az ateizmust dicsőítő transzparenseiket, felöltik Tartuffe-ruhájukat, és elkezdenek a keresztényi szeretetről papolni. Óriásplakátokra írják a bibliai üzeneteket, és Kálmán Olga minden vendégével a keresztényi szeretet fontosságáról kezd beszélni.

Kálmán Olgáék, akik évekkel ezelőtt még követelték, hogy a papok, az egyház ne politizáljon. Akik egymást után írogattak a komcsi újságjaikba, hogy a papok ne mutassanak utat a hívőknek, hiszen semmi közük a politikához.

Abba persze most ne menjünk bele, hogy a Donáth László-féle szoci papokat viszont egymásnak adogatták. Felesleges következetességet és elvszerűséget elvárni a ballib propagandistáktól.

Ilyenek. Tartuffe-ök.

Álszentek. Nem hisznek.

De el fogják nyerni méltó büntetésüket. A lapjaik megszűnnek, gazdáik meg Amerikáig menekülnek.

Ámen.